„Pinkafő” változatai közötti eltérés

| hosszúsági ívmásodperc = 19

| szöveg pozíciója = left

}}

'''Pinkafő''' ([[német nyelv|németül]] ''Pinkafeld'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Pinkafelj'', [[vend nyelv|vendül]] ''Pinkafel'') kis[[város]] [[Ausztria|Ausztriában]], [[Burgenland]] tartományban, a [[Felsőőri járás]]ban.

 

[[Fájl:Pinkafeld Uebersichtskarte.png|bélyegkép|balra|120px|Pinkafő térképe]]

[[Felsőőr]]től 12 km-re északnyugatra fekszik.

 

[[Burgenland]] legrégebbi települése, ősidők óta lakott hely. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 6000 éve is éltek emberek. A mai vasútállomás területén a rómaiak előtt kelta település állt. A római korban területe Pannónia tartományhoz tartozott, környékén sok római sírkő került elő.

 

 

 

[[1346]]-ban [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] királytól kiváltságokat kapott. [[1373]]-ban a település a bíró kérelmére az osztrák betörésekből származó nyomor enyhítésére hét évre adómentességet kapott. Ekkor már létezett plébániája is. Templomát Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték. [[1392]]-ben a Kanizsai család birtoka lett. [[1417]]-ben Kanizsai Miklós függetlenítette [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várától, ezáltal önálló ítélkezési jogot kapott. [[1445]]-ben III. Frigyes német-római császár zálogbirtoka lett, aki kiterjesztette kiváltságait. [[1459]]. [[április 11.|április 11-én]] a város mellett zajlott a [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] és [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] seregei között vívott győztes csata és a város újra magyar uralom alá került. [[1490]] és [[1644]] között ismét Ausztriához tartozott. [[1517]]-ben a pinkafői uradalmat a Königsberger család szerezte meg. [[1529]]-ben és [[1532]]-ben a [[Oszmán Birodalom|török]] rombolta le, privilégiumait [[1551]]-ben [[I. Ferdinánd]] állította helyre. Kiváltságait, köztük vámmentességet és a [[pallosjog]]ot később több királyunk is megerősítette.

 

[[Fájl:Pinkafő2v.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Pinkafő belvárosa]]

[[Fájl:Pinkafő1v.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Pinkafői utca]]

 

[[1683]]-ban [[Thököly Imre|Thököly]] támogatása miatt a császári csapatok kétszer is kifosztották. [[1688]]-ban és [[1699]]-ben boszorkányperek zajlottak a településen. [[1700]]-ban per keletkezett Batthyány Zsogmond és a város között, mivel Batthyány adófizetési kötelezvény íratott alá a város elöljáróival. Erre a lakosság régi szabadságjogaira hivatkozva fellázadt. A földesút erőszakhoz is folyamodott, de a lakosságot megtörni nem tudta. Végül 1736-ban a hétszemélyes bírói tábla a városnak adott igazat. A Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc betörések következtében a települést [[1704]]-ben és [[1708]]-ban felégették. [[1717]]-ben Batthyány Zsigmond halálával a pinkafői uradalom újra egyesült. [[1736]]. [[június 21.|június 21-én]] és [[1817]]. [[február 2.|február 2-án]] tűzvész pusztította. [[1804]]-ben katonák nyomán [[kolera]]járvány tört ki a településen, mely számos áldozatot követelt. [[1806]] és [[1809]] között francia csapatok vonultak átt a településen. A kézművesség a [[19. század]] közepén élte virágkorát. Több mint 40 kézműves céhéhez 661 kézműves mester tartozott. Kalló üzemei közül több textilgyárrá fejlődött. Bőrgyár, sörgyár, gyufagyár, papírmalom és egy vashámor jelzi az ipari fellendülést.

 

 

[[Fényes Elek]] szerint ''" Pinkafő, Pinkafeld, német m. v., Vas vmegyében, Stájerország szélén, 1723 kath., 618 ágostai, 50 ref., 80 zsidó lak. Kath. és ágostai paroch. templomok. Szép kalvária. Gyönyörü fenyves erdő. Lakosai erős csontos lovakat nevelnek, zsindelyt és más faeszközöket csinálnak, posztót, gyolcsot szőnek, s élénk kereskedést folytatnak. Van savanyu vize is. Birja gr. Batthyáni Miklós, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Kőszeg."'' <ref>{{Fényes}}</ref>

Fejlődésén nagyot lendített az [[1888]]-ban megépült [[Szombathely–Pinkafő-vasútvonal]] elkészülte. A [[20. század]] elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra.

 

[[1910]]-ben 2881 lakosából 2400 német és 370 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Vas vármegye]] [[Felsőőri járás]]ához tartozott. [[1921]]-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. [[1925]]-ben bekapcsolták sz osztrák vasúti hálózatba, fejlődése azonban az 1930-as évek elején a gazdasági világválság hatására megtorpant. [[1937]]-ben városi rangot kapott. A [[II. világháború]] alatt vasútállomása többször volt légitámadások célpontja. A szovjet csapatok [[1945]]. [[április 5]]-én foglalták el a települést. A háború befejezésének emlékére a város lakói minden év áprilisának első szombatján keresztutat járnak, melyet „orosz szombatnak” neveznek.

 

[[Fájl:Schloss Batthyany Pinkafeld.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Batthyány-kastély]]

 

* [[evangélikusok|Evangélikus]] temploma [[1785]]-ben épült, tornya [[1822]]-ben készült el.

* Batthyány-kastélyát [[1658]]-ban gr. Batthyány Ádám építtette, a 18. században bővítették.

* A régi városháza épületét [[1629]] körül a tiroli származású Rindsmaull család építtette. A város [[1728]]-ban vásárolta meg városháza céljára, mely funkcióját [[1954]]-ig töltötte be. Előtte 17. századi pellengér áll a város ítélkezési jogának emléke.

* Városi múzeuma [[1989]]-ben nyílt a régi városháza épületében.

* A III. Frigyes és Mátyás király között 1459-ben zajlott csata helyén egy a 17. vagy a 18. században állított kereszt áll.

 

[[Fájl:Pinkafeld Pfarrhof.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Parókia]]

* Itt született [[1810]]-ben Haas Mihály szatmári püspök, pedagógiai író.

* [[1861]]-ben itt hunyt el gr. Batthyány Milósné gr. Széchenyi Franciska, [[Széchenyi István]] nővére a község nagy jótevője.

 

<references />

 

 

{{Felsőőri járás}}