„Széleskút” változatai közötti eltérés

| hosszúsági ívperc = 13

| hosszúsági ívmásodperc = 50

| szélességi fok = 48

}}

'''Széleskút''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Sološnica'', [[német nyelv|németül]] ''Breitenbrunn'') község [[Szlovákia|Szlovákiában]] a [[Pozsonyi kerület]]ben a [[Malackai járás]]ban.

 

 

A település a [[14. század]] elején keletkezett, első írásos említése [[1367]]-ből származik ''"Zeleskut, Pratunprun"'' alakban. [[1371]]-ben ''"Zyleskut"'' néven említik. A Szentgyörgy i és bazini grófok birtoka volt, majd a detrekői váruradalom részeként a Serédy és [[Balassa család]]ok birtoka. A [[17. század]]tól a Pálffy családé, a detrekő-malackai uradalom része.

 

Egy [[1478]]-as feljegyzés szerint határában a Rachsturm hegy alatt ''("Colonia sub montem Rachsturm")'' Hólint nevű település volt, melynek lakói német erdei munkások voltak. Ez a település mintegy 20 fakunyhóból állt és [[1781]], a türemli rendelet kihirdetése után szűnt meg, amely nem engedte meg evangélikus imahely építését a száz család alatti közösségekben. Ezután lakói a közeli Széleskútra, vagy Bazinban telepedtek le.

 

 

Vályi András szerint ''"SZOLOCSNICZA, v. Széleskút, Breitenbrunn. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Fejérhegyének szomszédságában; 2 nyomásbéli határja leginkább gabonát, és árpát terem, mezeje, és réttye elég van, szõleje nintsen, egy pusztája is van, folyói nedvesítik, piatza N. Lévárdon.

 

Fényes Elek szerint ''"Széleskút, (Szolocznicza, Breitenbrun), tót falu, Poson vmegyében, Detrekõváraljához délre 1 órányira hegyek, erdõk közt. Lakja 1507 kath., 24 zsidó. Kath. paroch. templom. Fenyves erdõ, sovány hegyes határja, jó legelõje, vizimalma van. F. u. h. Pálffy. Ut. post. Malaczka."'' <ref>{{Fényes}}</ref>

Pozsony vármegye monográfiája szerint ''"Széleskút, Malaczka közelében fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 228 házzal és 1261, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Először a XIV. század elején fordul elő, a mikor magyar község volt és Fraknói Német Miklós volt az ura. 1371-ben már Nagymartoni Miklós ül itt, a ki Guthori Éberhardnak adja zálogba. Idővel Solosnicza, majd Szolosznicza tót és Breitenbrun német neve is közkeletű lesz. Későbbi birtokosai között első helyen említendő Serédy Gáspár, kinek itt az 1553-iki portális összeírás szerint 16 portája adózik. Azután következtek a Balassa, Mednyánszky, Kászonyi, Jurenák, Miráz és Hangácsy családok, mely utóbbitól a Pálffy család vette meg és ma is Pálffy Miklós herczegnek van itt nagyobb birtoka. A reformáczió idejében itt működött [[Bornemisza Péter]] ág. h. ev. püspök. A püspök sírköve még 150 évvel ezelőtt megvolt a mai katholikus templomban, de onnan nyomtalanul eltünt. A XVIII. században papirmalom is volt a községben. A mai uradalmi major helyén, körülbelül száz évvel ezelőtt nagyobbszabású és saroktornyokkal ellátott épületnek a romjai állottak. 1853-ban óriási tűz dühöngött a községben, melynek 20 ember is áldozatul esett. A község lakosai faeszközök készítésével foglalkoznak, melyeket messze vidékekre hordanak. Évenként mintegy százezer darab fogy el, kb. 40–60,000 korona értékben. Valamikor takács-kisipara is jelentékeny volt és 30–35 szűcsmester élt itt, de ez az iparág teljesen elhanyatlott. A katholikus templom ősrégi. Széleskútnak már 1397-ben volt plébániája. A Pázmány-féle összeírásban szintén a régiek között szerepel. Temploma a reformáczió korában az evangélikusok birtokába került és azóta annyi átalakításon és bővítésen ment át, hogy ódon volta ma már fel sem is tűnik. A templomban nyugszik Zrinyi Ilona, Balassa István neje és [[Balassa Menyhért]] is, kinek síremlékén hosszú epitáfium olvasható. [[Kép:Tombstone of Melchior Balassa.jpg|150px|thumb|right|Balassa Menyhért sírkövéről készült rajz]]Az egyház nevezetes, régi ezüstfeszületet őriz. E községben lakik Spitzer Mór, a Pálffy-féle uradalom bérlője, ismert nevű régész és régiséggyűjtő, kinek itt valóságos kis múzeuma van, mely többek között 114kb. 14,000 darab érmet, 1000 darab holicsi, stomfai, malaczkai, nagylévárdi, bazini, modori, bolerázi stb. parasztmajolikát, kb. 200 darab XVI. és XVII. századbeli érdekes himzést, kb. 100 megyebeli népruházati darabot, csipkéket stb. tartalmaz, míg pecsétnyomó- és gyűrű-gyűjteménye egyike a leggazdagabbaknak. Van számos Rákóczy-érme és ereklyéje és számos őskori lelete is, de ezeket legnagyobb részben a pozsonyi és más gyűjteményeknek adományozta. A község határában cseppkőbarlang és egy tó van, melynek víze sohasem fagy be; állítólag gyógyerejű. Van a községben szeszgyár is. Ide tartoznak Dubrava major, Holind telep, Jureczkeluki, Patounhorni és Pila vadászlakok és Obora tanya. A községnek van postája, de távírója és vasúti állomása Malaczka."'' <ref>{{Borovszky}} Pozsony vármegye.</ref>

 

 

[[2001]]-ben 1493 lakosából 1461 szlovák volt.

 

 

 

{{források}}