Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
{{nincs forrás}}
Vitéz nemes zetényi '''Csukás Kálmán''' ([[Siómaros]], [[1901]]. [[december 13.]] – [[IlivszkojeIlovszkoje]], [[1943]]. [[január 19.]]) Magyar Királyi vezérkari alezredes, a Második Repülődandár parancsnoka.
 
== Életrajz ==
[[Kép:Csukas Kalman fenykep Csukasf 20100226.jpg|thumb|200px|jobbra|''Csukás Kálmán'']]
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei [[1499]]-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát [[Hűvösvölgy|Budapest-Hűvösvölgy]]ben fejezte be [[1920]]-ban. Ezt követően a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiára]] jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és [[1924]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] mint évfolyamelsőt avatták [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|hadnaggyá]]. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. [[1926]]-ban már képzett [[pilóta|vadászpilóta]]. [[1929]]–[[1932]] között hadiiskolát végez, [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|százados]] lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes [[Horthy István]]nak. [[1942]]. [[október 29.|október 29-én]] a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a [[A Magyar Érdemrend lovagkeresztje|Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét]] hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint [[november 1.|november 1-jétőltől]] vk. alezredessé léptették elő. [[1943]]. [[január 19.|január 19-ánén]] az ilivszkojeiilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a [[Pesti Hírlap]] csak [[február 9.|február 9-én]] közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van.
 
{{portál|Hadtudomány}}
13

szerkesztés