„Turgut reisz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
==Életútja==
Anatóliában született 1485 körül. Tizenkét évesen felkeltette egy tengerészkapitány érdeklődését, aki magával vitte [[Kairó]]ba. Itt kezdett tanulni, majd támogatója halála után [[Alexandria|Alexandriába]] ment. Egy bárkára szegődött, ahol hamarosan jó navigátor és tüzér hírében állt. Felszerelt egy saját hajót, amellyel [[Velencei Köztársaság|Velence]] égei-tengeri kereskedőit fosztogatta. [[1520]]-ban találkozott a hírhedt kalóz Barbarossával, aki elvitte [[Isztambul]]ba. Tizenkét gálya kapitánya lett. [[1526]]-ban először vezetett támadást szárazföldi célpont, Capo Passero erődje ellen. Ettől kezdve folyamatosan fosztogatja [[Nápolyi Királyság|Nápoly]] és [[Szicília]] partvidékét. [[1533]]. májusában két velencei gályát zsákmányolt. [[1538]]-ban Barbarossa oldalán első ízben csapott össze Andrea Doria [[genovai Köztársaság|genovai]] származású spanyol admirálissal az [[albánia]]i [[Préveza]] öblében. [[Iráklio|Candia]] kifosztása után az ottomán csapatokhoz csatlakozva 30 hajója alkotta a középső vonalat. A csatában sikerült elfognia Giambattista Dovizi parancsnok hajóját. Következő évben [[Vlona]] partjai előtt 5 velencei hajót süllyesztett el vagy ejtett foglyul, majd egy másik flotta bekerítette, ám megmenekült. Ekkor lett [[Dzserba]] parancsnoka, mikor Szinán pasát a szultán kinevezte a Vörös-tengeri flotta parancsnokává. [[1540]]-ben vezetett először támadást [[Málta]] ellen, [[Gozo]] szigetén szállt partra, és 50 rabszolgával távozott. Doria 81 hajóval indult az üldözésére, menekülés közben végigfosztogatta [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] és [[Korzika]] partjait, hajóira majd ezer foglyot gyűjtött, ám a kör bezárult körülötte, és végül fogságba esett. [[Jean Parisot de
[[1544]]-ben nyerte vissza a szabadságát, amikor Doria kénytelen volt alkut kötni Barbarossával. Ettől kezdve különösen genovai birtokokat fosztott ki. Barbarossa visszavonulásával a Földközi-tenger nyugati medencéjében a legfőbb parancsnok lett. A keresztények "Az Iszlám meztelen kardjának" nevezik. [[Gozo]] újabb megtámadásakor testvére is elesett. [[1545]]-ben Itália partjain fosztogatott, majd szövetkezett a [[tunisz]]i király fiával, és [[Mahdíja|Mahdíjában]] ütötte fel táborát, ahol 36 hajó és rengeteg afrikai katona csatlakozott hozzá. Doria elől bújkálva 1546-ban kifosztotta Gozót, következő évben partaszállt [[Marsaxlokk]]nál, majd Szicíliát és Korzikát fosztogatta. [[1548]]-ban [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] szultán kinevezte [[Algír]] alkirályává. Ebben az évben sikerült elfognia egy máltai hajót, rajta a Tripoli megerősítésére szánt {{szám|70000}} aranydukáttal. A következő év is fosztogatóutakkal telt Közép-Itáliától egészen [[Barcelona|Barcelonáig]].
[[Fájl:Tripoli_by_Piri_Reis.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Tripoli erődje [[Piri reisz]] térképén]]
[[1550]]-ben éppen a [[Tirrén-tenger]]en járt, amikor Mahdíja erődjét ostrom alá vette Andrea Doria és Claude de la Sengle johannita nagymester. Bár visszatért Afrikába, Mahdíja elesett, védőit nagyrészt lemészárolták, unokaöccsét váltságdíj fejében kapta vissza. Doria után indult, ám Dzserba szigetén csapdába esett, és csak egy éjszaka ásatott csatornán át menekült meg Doria hajóitól. Erősítést kért a szultántól, aki az adriai hajóhad parancsnokává rendelte. Miután az Adrián fosztogatott, tavasszal megtámadta a szicíliai Augusta városát, ezután - az előző évi mahdíjai mészárlást megtorolni - partra szállt [[Malta|Maltán]], ám [[Birgu]] és [[Isla (Senglea)|Senglea]] erődítéseit látva egyelőre meghátrált. Gozo szigetére hajózott, és elfoglalta a [[
[[1552]]-ben Nápolyhoz vonultak és sikerült megverniük egy itáliai flottát, majd [[1553]]-ban a szultán kinevezte Tripoli kormányzójává. 60 hajóval indult el Görögországból, és végigfosztotta Szicília, Szardínia és Itália partjait. A következő években folytatta rablóhadjáratait (Itália, Szardínia, [[Dubrovnik]], Liguria), majd [[1555]]-ben visszatért Isztambulba. A szultán kinevezte Tripoli pasájává. Megerősítette a várost, majd folytatta a fosztogatást és a máltaiak üldözését. Rabolt a spanyol partokon, [[Menorca|Menorcán]], [[Amalfi]] és [[Sorrento]] környékén, legyőzött egy spanyol flottát 5000 foglyot ejtve, majd kalóz-búvóhellyé alakíttatta Djerba szigetét. Az elesett keresztények csontjaiból 25-30 láb magas gúlát rakatott, akiket csak 1848-ben temettek el végleg. [[1561]]-ben blokád alá vonta Nápolyt, majd megtámadta [[Orán]]t is, végül kifosztotta [[Granada]] és [[Málaga]] városait. [[1564]]-ben fosztogatóútjairól visszatérve megtámadta a gozói Citadellát, de a lovagok visszaverték.
| |||