„Fehér Ferenc Precíziós Mechanikai és Gépműhelye” változatai közötti eltérés

A hazai vállalkozók közül már az [[I. világháború]] idején többen felismerték, hogy az elekromosság terjedésével jövedelmező vállalkozások alapja teremthető meg. Fehér Ferenc külföldi tanulmányútjai után [[1919]]-ben önállósította magát Fehér József Ferenc társas cégként. Cégét hamarosan beszüntette, s [[1920]]-ban külön iparigazolványt váltott ki, amellyel [[finommechanika]]i műhelyt létesített. A cég neve „'''Fehér Ferenc Precíziós Mechanikai és Gépműhelye'''” lett.

 

A kezdet nehéz volt. Alkalmi szövetkezetet hozott létre több önálló kisiparosból. 1924-ben bemutatta saját készítésű nyomdai [[perforáló]]ját, melyet az '''Országos Iparegyesület''' [[1926]]-ban Nagy Aranyéremmel jutalmazott. Fehér kapcsolatot tartott [[Sztevics Emil]]lel, a budapesti [[Telefonhírmondó]] volt igazgatójával, aki miután megvált a vállalattól, önálló laboratóriumot és mechanikai műhelyt nyitott. Mindkét vállalkozás számára kedvezően hatott a [[lakihegyi adótorony|lakihegyi adóállomás]] megépítése.

 

Az [[1938]]. évi [[berlin]]i nemzetközi kiállításon a kiállítás nagydíját is elnyerte. (Szvetics-rendszerű tükrös [[galvanométer]], olajviszkoziméter.)

 

A haditermelésbe történő bekapcsolódás igen gyors fejlődést eredményezett. A gyárat a Honvédelmi Minisztérium jelölte ki hadianyaggyártásra. A kapacitás 97 %-át 1942-ben már honvédségi megrendelések tették ki. A gyártelep bővítése során a felépülő új épület földszintjén és első emeletén 1–1 gyártóműhelyt (80 főre), az alagsorban 140 fő befogadására alkalmas óvóhelyet, étkezdét, raktárt alakítottak ki. Fehér a költségek egyhatodát vállalta. A beruházáshoz 1943. április 17-én 300 000 pengő állami kölcsönt kapott, melynek fejében elsőbbséget élveztek a hadiipari megrendelések. Az új üzembe 1943. szeptember végén költöztek be.

 

1943. június 4-én felvette a ''Fehér Ferenc Elektromos Finommechanikai Készülékek Gyára'' nevet.

 

A háború utolsó éveiben a haditermelés akadozott. Ennek oka egyrészt a forgótőke hiánya, másrészt a HM nem egyenlítette ki a leszállított fotógéppuskák ellenértékét.

 

A gyár szerencsésen elkerülte a kitelepítést. 1944. november 10-től nem termelt rendszeresen. Mivel beleesett a frontvonalba, 1945. január 4-én bombatámadás érte. A bombázással kiesett a termelőkapacitás 20 %-a.

 

A műszeripar gyárai nem kerülhették el az 1949-es évi államosítást. Felmerült annak a szükségessége, hogy a kislétszámú, csekély kapacitású üzemeket egy nagyobb vállalat keretében vonják össze. Ennek során terelődött a figyelem a háború alatt kibővített Fehér-féle gyárra. A villamosműszer-gyártás így Kispestre összpontosult. 1949. június 8-án 442 fővel megalakult Kispest legfiatalabb gyára. Az új vállalat az '''Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára''' nevet viselte 1950. november 23-ától, és a 244/1950-es számú MT-rendelet a gyár ingatlanjait bekebelezte az állam javára.

 

 

Koroknai Ákos: A GANZ MŰSZER MŰVEK TÖRTÉNETE. GMM, 1975.