„Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő” változatai közötti eltérés

Testvérei, akik közül kettő már Zsófia halála után született:

 

 

A törékeny testalkatú gyermek már [[1856]] augusztusában betegeskedni kezdett, de hamarosan felépült. [[1857]] májusában az uralkodópár Magyarországra utazott. Erzsébet ragaszkodott ahhoz, hogy magukkal hozhassák gyermekeiket: Zsófiát és húgát, Gizellát. Az utazás során a kisgyermekek lázas hasmenésben megbetegedtek, előbb Gizella, majd Zsófia is. Gizella gyorsan kiheverte a betegséget, de Zsófia állapota romlott. [[május 28.|Május 28-án]] távirat várta a [[Debrecen]]be érkező császári párt Seeburger udvari orvostól, aki értesítette őket a kislány súlyosbodó állapotáról. A szülők azonnal visszasiettek Budára, és még életben találták Zsófiát, de május 29-én este fél tízkor a gyermek meghalt. Később arra gyanakodtak, hogy korai halálát nem egyszerű hasmenés és láz, hanem [[tífusz]] okozhatta.

A fiatal Erzsébet királynét nagyon súlyos [[depresszió]]ba taszította első gyermekének halála, amelynek emléke élete végéig nyomasztotta. Ebben a mélyen depressziós lelkiállapotban hordta ki és szülte meg [[1858]]. [[augusztus 21.|augusztus 21-én]] következő gyermekét, Rudolf trónörököst, amely – mai ismereteink szerint – kedvezőtlen hatással lehetett a magzat fejlődésére. A Zsófia halála miatt érzett bűntudatnak szerepe lehetett abban, hogy Erzsébet a továbbiakban lemondott [[Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő|Gizella]] és [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronaherceg|Rudolf]] neveléséről anyósa, [[Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő|Zsófia főhercegné]] javára; a tíz évvel később született [[Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő|Mária Valéria]] volt az első, akit igazán ő maga nevelt fel.

 

* Martha Schad: ''Erzsébet királyné és leányai''. Canissa, (Nagykanizsa), 2004. ISBN 963-9379-49-2

* Brigitte Hamann: ''Erzsébet királyné'', Aquila, [[1998]], <small>ISBN 963907327X</small>.