„Reinhard Scheer” változatai közötti eltérés

{{Katona infobox

|születéshelye= Obernkirchen/Schaumburg

|halálhelye= Marktredwitz/Oberfranken

|nemzetisége=[[Fájl:Flag of the German Empire.svg|20px]] [[németek|német]]

|szolgálatiidő=[[1879]]-[[1918]]

|rang= admirális

'''Reinhard Karl Friedrich Scheer''' ([[Obernkirchen]], [[1863]]. [[szeptember 30.]] [[Marktredwitz]], [[1928]]. [[november 16.]]) német admirális, a [[Jütlandi csata|jütlandi csatában]] a német hadiflotta főparancsnoka.

 

1879-ben lépett be a Haditengerészet kötelékébe. 1882-ben tengerészhadapróddá léptették elő, 1885-től hadnagy, 1900-től Korvett kapitány, 1904-ben már fregattkapitány, 1905-től kapitány, 1910-ben ellentengernagy és a nyílttengeri flotta vezérkari főnöke lett. 1913-től altengernagy, egy hadihajó egység parancsnokságát vette át. 1916-ben admirális, és evvel átvette a flotta főparancsnokságát. Az [[I. világháború]] kitörését követően az Anglia elleni tengeralattjáró-hadviselést szorgalmazta, és annak egyik fő stratégájává lépett elő. Azonnal egy döntő csatát akart kicsikarni az angol flottával szemben, ennek eredménye volt a jütlandi (skagerraki) ütközet, a világháború egyetlen nagyobb erőket megmozgató tengeri összecsapása.

 

1916. június 1-jén Scheer haditerve szerint [[Franz von Hipper]] admirális öt csatacirkálóval indult volna el, mögötte mintegy másfél órai távolságra futott ki maga Scheer a nagy flottával. Az angolok azonban értesültek a támadás tervéről, mert korábban az oroszok segítségével megfejtették a németek rejtjelkulcsait és így még mielőtt maga a német flotta kifutott volna, az angol hajók már a tengeren álltak.

 

A két hajóhad előőrsei ([[Franz von Hipper]] és [[David Beatty]] vezetésével) 15 óra körül találkozott, de hamar megmutatkozott a németek technikai és minőségi fölénye. Kis idő múlva a britek több mint 2 csatacirkálójukat vesztették el ([[HMS Queen Mary]] és a [[HMS Indefatigable]]). A hajók valósággal szétrobbantak és a két hajó legénységéből összesen alig menekült meg 30 fő. Hipper a győzelemtől megrészegedve be akarta fejezni a munkát, de ekkor megjelent a [[John Jellicoe]] vezette angol főhajóhad és Hippernek muszáj volt visszavonulnia. Ekkor Scheer is odaért, ő azonban ekkor már a teljes, létszámban sokkal nagyobb, nagy brit flottával találta magát szembe. Az angol flotta azt tervezte, hogy a németek támadása előtt a part és a német hadiflotta közé ékelődik, de a németek felismerték a tervet és kétszer megpróbálták betörni az angol hajók oszlopát, mindkétszer sikertelenül. A második kísérlet után besötétedett, és Scheer északnak vette az irányt, az angolok viszont tovább haladtak délnek. Mikor már teljesen besötétedett, Scheer megpróbálkozott egy harmadik áttörési kísérlettel is. Ezúttal sikerrel járt és szinte teljesen legázolta az ottani kisebb angol erőket. Ezután a német hajóhad kilőtt még néhány torpedót, majd a német part felé lerakott aknák felé ment, hátha az angol hajóhad követi őket és így nagyobb csapást tudnak mérni az angolokra. Ebbe Jellicoe nem ment bele és így a csatának végleg vége lett. A csatát egyik szempontból a németek nyerték meg, mert kevesebb hajót és embert veszítettek (az angolok három csatacirkálót, a németek csak egyet), másfelől viszont, bár a csatát a németek nyerték meg, de nem sikerült áttörni az angol blokádot és nem sikerült az angol hajóhadakkal egy végső döntő csatát kezdeményezniük a németeknek. Hosszútávon az angoloké maradt a tengeri fölény.

 

1917-ben egyik kezdeményezője volt a korlátlan tengeralattjáró-háború ismételt bevezetésének. A britek késve bár, de bevezették a konvojrendszert, ezzel tompítva az U-bootok támadásait. Scheer 1918 augusztusában a haditengerészet vezérkari főnöke lett, de 5 hónapi szolgálat után nyugállományba vonult. 1928. november 16-án, 65 évesen Marktredwitzben hunyt el.

 

 

 

{{Első világháborúportál}}