„Sarló” változatai közötti eltérés

 

A sarló egyidős a termelő gazdálkodás kialakulásával, bár kezdetben több funkciója volt. Első ismert formája a '''horgas sarló''', aminek görbe pengéje egyenes nyakkal kapcsolódott a nyélhez. Ezzel még egyaránt vágtak füvet, gazt, nádat, ágakat. A fogazott és sima élű változat a szerepek differenciálódásával gyorsan különvált.

* A [[kőkor]]ban az egy darabból hasított, lapos kősarlók mellett szétrepesztett ágak vagy szarvak hézagaiba rögzített apró [[kova]]kőszilánkokkal fűrészfogas sarlókat is készítettek.

* A [[bronzkor]] sarlói is inkább simák voltak, de a fogazottak sem tűntek el.

=== Sima élű sarló ===

 

 

== Használata, karbantartása ==

* a lábon álló kalászból a mag tenyérrel kimorzsolása,

* a kalászok kézzel történő letépése és

 

A vágóeszközös aratás első nyomai a [[Közel-Kelet]]ről, az i. e. 6500 körüli időkből kerültek elő. Az emberiség első és nagyon hosszú ideig egyetlen aratóeszköze a sarló volt. A sarlós aratás egyszerű formája nem igényelt különösebb munkaszervezést: amit az arató learatott, azt kévébe is kötötte. Nagy aratósarlókat csak a [[Dunántúl]]on használtak. Hazánkban csak itt arattak a sima élű sarlóval: az ország keleti felében azt legfeljebb fű, gaz vagy vessző vágására, aratáskor pedig marokszedőnek használták.

* A sima élű sarlóval is lehetett húzva, rántva vágni; például a vesszőket is így metszették el vele. Aratáskor nem így használták, hanem bal kezükkel csak oldalra, balra hajtották a gabona szárát (hogy jobban hozzáférhessenek), és azt a jobb kézben tartott sarlóval jobbról balra suhintva vágták el. A gabonát bal kézzel, majd a jobb kézben tartott sarlóval segítve rakták marokba. A kaszasarlóval tehát lendületesebb volt az aratás: több szemet kivertek ugyan, de ezt ellensúlyozta a gyors munka; ez a sarlótípus tehát afféle átmenet volt a kaszás aratás felé. A sima élű sarlót úgy is élesítették, mint a kaszát: kalapálták, majd kaszakővel fenték. Ha a fogazott sarló nagyon elkopott, a kováccsal fogaztatták, éleztették, egyébként „önmagát élezte”, azaz a használat közben csiszolódott. Fogaztatni egy szezonban egyszer, esetleg kétszer kellett, a kaszasarlót viszont csaknem naponta kalapálták és naponta többször is fenték.

 

<center>

{|

 

* [{{MEK|02100/02115/html/4-1137.html}} MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON: sarló]

 

== Ajánlott irodalom ==

 

* Bátky Zsigmond: Aratósarlók a Néprajzi Múzeumban (Néprajzi Értesítő, 1926);