„Argentin tangó” változatai közötti eltérés

* '''Szalon tangó (tango de salón)''' A tangó aranykorának (1930-as évektől az 1950-es évekig) legnépszerűbb stílusa. Ebben a korszakban a milongákat hatalmas tánctermekben tartották. A stílust lassú, kiszámított, folyékonyan, puhán végrehajtott mozdulatok jellemzik, a hangsúly a pontosságon, a zeneiségen, az elegáns mozgáson van. Közeli, de rugalmas tartásban táncolják, mely teret ad aaz különbözőelegáns figuráknak. Legfontosabb eleme a séta; a pár gyakran a tánc 2/3 részét is sétával tölti ki. Az 1950-es években a [[Rock and Roll]] feltörésével és a tangó hanyatlásával a stílus népszerűsége is csökkent, és a nagy táncterekből a kisebb éttermekbe és szórakozóhelyekre szorult tangósok inkább a milonguero (vagy apilado, confiteria) stílusban táncoltak. Az 1980-as években, az argentin diktatúra végével a tangó is kezdett népszerűvé válni, és a szalon tangót azóta ismét egyre többen táncolják. Egyszerűsített, kevesebb figurát használó, kisebb helyigényű stílusa "tango liso" vagy "Villa Urquiza" néven is ismert.

* '''Tango nuevo''' Az [[19901980-as és 90-es évek]]benévekben, Buenos Airesben fejlesztette ki egy tangótáncosokból álló csoport Gustavo Naveira, Fabiánés SalasPablo ésVeron Marianovezetésével, ("Chicho")tanítványaikkal Frúmboli vezetésévelegyütt. A táncot fizikai és geometriai alapjaira lebontva a csoport létrehozottlétrehoztak egy rendszert, amivel a kör- vagy egyenes vonalon mozgó pár számára lehetséges összes lépés és kombináció elemezhető. A nuevo név zenei-, tánc- és tanítási stílust is jelöl. Tanításban a tánc szerkezetének, a táncpartnerek térbeli viszonyának, az adott helyzetben lehetséges lépéskombinációknak az elemzésére fektetett hangsúly jellemzi. Táncban gyakran a nyitottabb tartás, az irányváltoztatások, változatosabb dinamika és ölelés, valamint látványos elemek jellemzik, amelyek egyaránt táncolhatók klasszikus és újabb tangó zenékre is. Gyakran összekeverik a színpadi vagy show tangóval, mivel számos előadó átvett elemeket ebből a stílusból.