„Éjszakai országút” változatai közötti eltérés

}}[[1970]]-ben jelent meg az [[Omega (együttes)|Omega]] harmadik magyar nagylemeze, az '''''Éjszakai országút'''''. Korábbi albumaikhoz képest hangzása érettebb, keményebb, esetenként a [[progresszív rock]]hoz közelít. A dalok a korábbiaknál átlagosan hosszabbak és zeneileg is kiforrottabbak. Mivel az együttes előző két nagylemezével ellentétben ezen nem voltak úgynevezett slágerek, sokan nem is tartották olyan jónak, gyakran arra hivatkozva, hogy túl hamar jelent meg a ''[[10000 lépés]]'' után. A dalok többségét szerző Presser Gábor értékelése szerint az album zeneileg előrelépés, de alábbhagyott a lendület.

Az ''Egy kis pihenő'' a szó legszorosabb értelmében véve nem dal, hanem a felvételi szünetben hallható zajok (lépések, [[dohányzás|cigarettára]] gyújtás, pohárzörgés, [[érme|pénzcsörgés]], ásítás) felvétele. Az albumot záró ''Vészkijárat'' érdekessége – a többször elhangzó [[barokk zene|barokk]]os [[orgona (hangszer)|orgonaszóló]] mellett –, hogy a tulajdonképpeni dal után [[Presser Gábor]] és [[Mihály Tamás]] előadásában ([[zongora|zongorán]] és [[cselló]]n) a ''Ha én szél lehetnék'' feldolgozása hangzik el. Az ''Olyan szépen mosolygott'' és az ''Oh, Barbarella'' című dal kislemezen is megjelent. Ez volt az Omega utolsó nagylemeze, amit Presser Gábor és [[Laux József]] kiválása előtt vettek fel. A két zenész [[1971]]-ben megalapította a [[Locomotiv GT]]-t.