A Manoel-szigetet eredetileg ''l'Isola del Vescovo''nak (máltaiul ''il-Gżira tal-Isqof''nak) hívták, melynek szó szerinti fordítása: „A püspök szigete”. A sziget első épülete az [[1643]]-ban [[Jean-Paul de Lascaris-Castellar]] [[johannitákMáltai lovagrend|johannita]] nagymester utasítására alapított San Rocco járványkórház volt, amelynek árkádos épülete ma is látható. [[1726]]-ban ''Antonio Manoel de Vilhena'' nagymester utasítására felépült a Fort Manoel erődje. Fort Manoelt a 18. századi haditechnika csodájának tartják. Az erődre vonatkozó eredeti terveket Louis d'Augbigne Tigne-nek tulajdonítják, és úgy tartják, hogy barátja és kollégája Charles F. de Mondion módosította, aki egy kriptában van elásva Fort Manoel alatt. Bár a tervek szerint egy erődített várost kellett volna fejleszteni a szigeten, végül csak az 500 katonát ellátó erőd épült meg. A nagymesterről kapta a sziget mai nevét. A második világháború alatt a Manoel-szigetet és erődjét tengerészeti támaszpontnak használta az angol királyi flotta. Az erőd [[1998]] óta a [[Lovagi erődök Málta kikötőiben]] nevű [[világörökség]]i helyszín része, ezért [[2006]] óta az erőd jelentős restauráláson ment keresztül.<ref>{{cite web|url=http://whc.unesco.org/en/tentativelists/982/|title=Knights' Fortifications around the Harbours of Malta|publisher=UNESCO: World Heritage tentative sites|language=angol|accessdate=2010-09-12}}</ref>
