„Joe Dallesandro” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: sv:Joe Dallesandro; kozmetikai változtatások
4. sor:
| képaláírás = Joe Dallesandro 2009-ben
| születési név = Joseph Angelo D'allesandro
| születésnap = {{életkor-élő-dátummal|1948|12|31}}<br />[[Pensacola]], [[Florida]], {{zászló|USA}}
| halál ideje =
| művésznév =
23. sor:
'''Joe Dallesandro''' született: '''Joseph Angelo D'allesandro''', ([[Pensacola]], [[Florida]], [[1948 a filmművészetben|1948]]. [[december 31.]] – ) amerikai színész. Teljes neve: Joseph Angelo Dallesandro, becenevei: Little Joe, Joe Boy. Aktmodellként a Joe Catano nevet használta. Húszas évei legelején vált az underground filmek legnagyobb sztárjává. Korai szerepeiben lényegében saját magát alakította. Noha elsősorban arról volt nevezetes, hogy gátlástalanul meztelenre vetkőzött a filmjeiben, amennyiben a szerep (és a rendező) ezt kívánta, természetes játékstílusa, egyszerre férfias és uniszex megjelenése is fontos szerepet játszottak népszerűségében. Európai filmjeinek rendezői között számos nagy név is szerepel.
 
[[KépFájl:JoeD.1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Flesh'']]
 
== Pályafutása ==
36. sor:
 
==== Flesh, Trash, Heat ====
[[KépFájl:JoeD.3.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Heat'']]
 
A trilógia első része, a ''[[Flesh]]'' (1968) egy prostituált fiú egy napjának története, dokumentarista stílusban előadva. A film egy évvel megelőzte a hasonló témájú ''[[Éjféli cowboy]]'' ([[1969]]) című [[hollywood]]i produkciót. A ''Flesh'' természetesen kivívta a [[cenzúra|cenzorok]] haragját, többek között azért, mert Dallesandro mindjárt az elején [[erekció|merev pénisszel]] látható benne. Még jobban felkavarta a kedélyeket a ''[[Trash]]'' ([[1970]]), amelyben kábítószer-belövés is látható élesben. Magát a filmet a „sex, drugs and rock’n’roll” életérzés reklámjaként értékelték a kritikusok. Morrissey egyébként a kábítószerek ellen volt, a ''Trash''t pedig állítása szerint éppen azért forgatta, hogy valós képet mutasson a már akkoriban is mitizált kábítószer-fogyasztásról és következményeiről. A trilógia befejező része, a ''[[Heat]]'' ([[1972]]) egyes vélemények szerint Morrissey-nek a kommersz filmkészítés felé való közeledéséről árulkodik. Ebben Joe egy volt gyereksztárt játszik, aki egy kiöregedett színésznő selyemfiújaként próbál visszakerülni a szórakoztatóipar világába. A trilógia filmjei a cenzurális problémák ellenére szakmai és közönségsikert arattak, [[Európa|Európába]] is eljutottak. Az új szexszimbólum, az „underground [[Rudolph Valentino|Rudolph Valentinója]]” hamarosan az öreg kontinensről is egymás után kapta a szerepajánlatokat.
43. sor:
 
=== Európai filmek ===
[[KépFájl:JoeD.4.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Andy Warhol – Frankenstein'']]
 
Joe első európai filmjeit szintén Morrissey rendezte, olasz–francia koprodukcióban. Az ''[[Andy Warhol – Frankenstein]]'' ([[1973]]) és az ''[[Andy Warhol – Drakula]]'' ([[1974]]) című filmek csupán reklámcéllal használták Warhol nevét, maga Warhol a filmek készítésében már nem vett részt. Eredetileg mindkettőt térhatásban akarták leforgatni, de végül csak az ''Andy Warhol – Frankenstein'' készült el három dimenzióban. Sok kritikus a szex és erőszak kombinációjára épülő olcsó olasz horrorfilmek előfutáraként értékeli Morrissey szóban forgó két filmjét, noha az [[irónia|ironikus]] előadásmód, a kitűnő operatőri munka, a szuggesztív színészi játék (mindkét mű címszereplője a [[Rainer Werner Fassbinder|Fassbinder]]-filmekből ismert [[Udo Kier]]) kiemeli őket az igénytelen kommerszek mezőnyéből. Ráadásul a ''Frankenstein''-film forgatókönyvének megírásában [[Michelangelo Antonioni]] munkatársa, [[Tonino Guerra]] is részt vett, a ''Drakula''-film kisebb szerepeire pedig olyan jeles kollégákat sikerült megnyerni, mint [[Vittorio De Sica]] és [[Roman Polański]]!
 
[[KépFájl:JoeD.6.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Szeretlek, én se téged'']]
 
A horrorfilmek forgatása után Joe úgy döntött, Európában marad. Ki szeretett volna kerülni ugyanis Warhol árnyékából, és saját tehetsége révén érvényesülni a továbbiakban. E törekvésének eredményeként kétes értékű kommersz produkciókkal és világszerte elismert rendezők művészfilmjeivel egyaránt gyarapodott a filmográfiája. [[Pasquale Squitieri]] ''L’Ambizioso'' ([[1975]]) című drámájában régi szerepkörében, utcai prostituáltként látható, aki egyre magasabbra emelkedik a bűnözés világában. A [[új hullám (film)|francia új hullám]] egykori kiválósága, [[Louis Malle]] ''[[Fekete Hold]]'' című különös alkotásában egy némát játszott, aki pótapja lesz néhány gyereknek. Egy titokzatos kertészt formált meg a ''Seeds of Evil'' című horrorban. [[1976]]-ban forgatta európai korszaka két legjelentősebb filmjét. A francia szórakoztatóipar fenegyereke, [[Serge Gainsbourg]] első játékfilmje, a ''[[Szeretlek, én se téged]]'' ráadásul Dallesandro személyes kedvence is. Egy szerelmi háromszög csúcsát játssza, a homoszexuális teherautósofőrt, aki beleszeret egy fiús külsejű felszolgálólányba ([[Jane Birkin]]), akivel azonban csak análisan képes közösülni. A férfi féltékeny kollégája ([[Hugues Quester]]) miatt a románc kis híján tragédiába fordul. A másik mű a lengyel [[Walerian Borowczyk]] ''[[Periféria (film)|Periféria]]'' című drámája. Ebben Joe egy olyan férfit játszik, aki egy szomorú tragédiában elveszíti a családját, ám alkalmi partnere, az arisztokratikus viselkedésű utcalány ([[Sylvia Kristel]]) is csupán a pénzért vásárolt gyönyört nyújtja számára, az őszinte érzelmeket nem. Megtörtént bűnügy alapján készült a ''Gyilkos apáca'' ([[1978]]) című, ma már kultikusnak számító horror a legendás (és igencsak elhízott) [[Anita Ekberg]] főszereplésével: Joe Dr. Patrick Roland szerepét alakította. Az utóbbi években lett igazán ismert rendezőnő a francia [[Catherine Breillat]], olyan filmeknek köszönhetően, mint a ''Románc'' vagy ''A pokol anatómiája''. Pedig egy kis polgárpukkasztásért már évtizedekkel korábban sem ment a szomszédba: erre jó példa a Joe közreműködésével készült ''Ágyról ágyra'' ([[1979]]). Az ''[[Utolsó tangó Párizsban]]'' (1972) című filmből ismert [[Maria Schneider]] volt Dallesandro partnere a jeles francia rendező, [[Jacques Rivette]] ''Merry-Go-Round'' ([[1981]]) című alkotásában.
57. sor:
 
== Érdekességek ==
[[KépFájl:JoeD.2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Trash'']]
 
* A [[Rolling Stones]] [[1971]]-es albuma, a ''[[Sticky Fingers]]'' borítóján Andy Warhol egyik képe látható, amely egy kidomborodó farmernadrág felső részét ábrázolja: a nadrágban Joe volt.
64. sor:
 
* Joe alakját [[Lou Reed]] is megörökítette világsikerű 1972-es dalában, a ''Walk On The Wild Side''-ban:
''„Little Joe never once gave it away:''<br />
''Everybody had to pay and pay:''<br />
''A hustle here and a hustle there:''<br />
''New York City is no place where they said:''<br />
''Hey, babe, take a walk on the wild side:''<br />
''I said hey, Joe, take a walk on the wild side”''
 
80. sor:
 
== Ismertebb filmjei ==
[[KépFájl:JoeD.5.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Andy Warhol – Drakula'']]
 
* [[2008]] 3 Stories About Evil (rövidfilm)
145. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Dallesandro Joe}}
 
[[Kategória:Amerikai színészek]]
[[Kategória:Olasz-amerikaiak]]
160 ⟶ 161 sor:
[[ru:Далессандро, Джо]]
[[sh:Joe Dallesandro]]
[[sv:Joe D'AllesandroDallesandro]]