„Lovagi erődök Málta kikötőiben” változatai közötti eltérés

A '''Lovagi erődök Málta kikötőiben''' név a [[Málta]] két nagy öblét, az [[Il-Port Il-Kbir]]t (''Nagy Kikötő'') és a [[Marsamxett]]et övező erődöknek az [[UNESCO]] [[Világörökség]]i státuszra javasolt együttesét jelöli. A rendszer központja, "fellegvára" a főváros, [[Valletta]] erődített városa. A város és az azt övező két erődítmény, a St. Elmo erőd és [[Floriana]] városa a két öböl közti félszigeten helyezkednek el, az öblök körül pedig erődök és falrendszerek sora emelkedik: a Nagy Kikötő mellett a '''Ricasoli erőd''', a '''St. Angelo erőd''' és [[Birgu]] városa, a '''Cottonera -vonal''' és a '''S.Santa Margharita -vonal''' által határolt [[Bormla]], a '''St. Michael''' erőd és [[Isla (Senglea)]] városa, a Marsamxett partján pedig a '''Manoel erőd''' (a [[Manoel-sziget]]en) valamint a kikötő bejáratánál álló '''TigneTigné erőd'''.

[[1565]]. május 20-án a Musztafa pasa vezette török sereg partraszállt [[Marsaxlokk]]nál. Négy helyen táboroztak le, [[Marsa]], [[Paola (Málta)|Paola]], [[Kalkara]] és [[Sliema]] területén. A lovagok zárólánccal védték a Nagy Kikötőt, ezért a hajóhad használhatatlan volt addig, amíg a Sant' Elmo lovagi kézen volt. Egy hónapi ostrommal, rengeteg katonát - köztük [[Turgut reisz|Turgut]] [[tripoli]] pasát - veszítve sikerült a Sant' Elmót elfoglalnielfoglalniuk, ezután a flotta behajózhatott Castello a mare és Senglea ostromához. A két város ostroma újabb két hónapig tartott, és bár Castello a maréba sikerült is betörniük a törököknek, a [[Jean Parisot de La Valette]] nagymester vezette lovagok visszaverték őket. A demoralizált török sereg végül [[szeptember 8]]-án elhagyta a szigetet. A kiállt ostrom emlékére Castello a mare és Senglea új neveket kaptak: '''Città Vittoriosa''' (Győzedelmes város) és '''Città Invincta''' (Legyőzhetetlen város).

Az ostrom után Antonio Ferromolino javaslata alapján Francesco Laparelli pápai építész hozzálátott az új város tervezéséhez a Sceberras-félszigeten. [[1566]]. márciusában kezdődött az építés, az új városnak de La Valette a '''Valletta''' illetve a '''Città Umilissima''' (Legalázatosabb város) neveket adta. Laparelli halála után a máltai [[Ġlormu Cassar]] folytatta az építkezést, és [[1571]]-ben a rend átköltözött az új városba. Az új város azonban csak részben oldotta meg a védelmi hiányokat, a nagymesterek szükségesnek látták az erődítésnek szánt várost is megerődíteni: [[1634]]-ben megbízták az itáliai Pietro Paolo Florianit a félsziget déli részének megerősítésével, amelynek eredményeként [[1721]]-re egy újabb város, '''Floriana''' (eredeti elnevezésével '''Borgo Vilhena''') jött létre. Eközben a szűk félszigeteiket kinőtt Vittoriosa és Senglea elővárosának, [[Bormla|Bormlának]] a megerősítésével egyetlen erőddé alakították a városokat. Közös falrendszereik, a Cottonera vonalak és a S. Margharita vonalak már a szárazföld felől is megfelelő védelmet biztosítottak a [[Három Város]]nak. Bormla ezután megkapta a '''Città Cospicua''' és a '''Città Cottonera''' neveket, utóbbi ma a Három Várost jelöli. A tenger felől azonban támadható maradt a kikötő. Ezért a Sant' Elmoval szemközt, a Birgutól északra lévő félszigeten álló Torri Orsi torony helyén újabb erőd épült, az építést finanszírozó lovagról elnevezett '''Ricasoli erőd''' ([[1670]]-től). Antonio Manoel de Vilhena nagymester tette meg az első lépéseket Valletta marsamxetti oldalának védemére: a ma Manoel-szigetnek nevezett Isola del vescovón erődött építtetett, a '''Manoel erődöt''' ([[1726]]-tól). A kikötők utolsó erődítményeként a lovagrend uralmának végén, az 1790-es években kezdődött meg a Dragut-félszigeten (ma Sliema) a '''Tigne erőd''' építése, ám ezt nem fejezték be.

Az [[1798]]-ban a lovagrendet elűző franciák ezekbe az erődökbe menekültek a fellázadt máltaiak és az őket támogató [[Brit Birodalom|britek]] elől. Valletta, Cottonera és a Manoel erőd két évig, [[1800]]. szeptemberéig ellenálltellenálltak az ostromnak, ám végül az éhező franciák megadták magukat [[Alexander Ball]] kapitánynak. A britek lettek Málta új urai, és egyből áthelyezték ide a földközi-tengeri flotta főhadiszállását. Ez azonban a kikötői erődöket feleslegessé tette, Máltát 150 évig nem érte támadás. A britek ennek ellenére folytatták az erődök fejlesztését, ám a kor technológiájának megfelelően nem falak építésével, hanem modern fegyverzet telepítésével, és az addig létező falak ennek megfelelő átalakításával. [[1875]]-től egy távolabbi védelmi vonalat is építettek a kikötők védelmére, ez volt a [[Victoria Lines]].

* Francesco FirenzuolaLaparelli: az itáliai Firenzuolából származó [[domonkosok|domonkos]] pap, építész, a Santa Margharita vonalakValletta tervezője (16381566-1570)

* Antonio Maurizio Valperga: a [[Torino|torinóiĠlormu Cassar]]: máltai építész, voltValletta a Cottonera-vonalakkivitelezője és aszámos Ricasoli erődépület tervezője (16701570-től)