„Szent Miklós” változatai közötti eltérés

=== A tengeri vihar lecsendesítése ===

270-ben Szent Miklós Jeruzsálembe ment zarándok útra. Vihar kerekedett és a melettük haladó hajónak elszabadult az orrvitorlája. A háromfős legénység közül, aki vissza akarta tenni, már kettőt a vihar a vízbe sodort, akik ilyen esetben általában odavesznek. Látva ezt Miklós, a vízbe vetette magát és magához ragadta a két fuldoklót, kimentette, majd az árbóchoz kötötte őket a köpenye övével, ezt követően pedig helyére tette az orrvitorla árbócrudját, megfeszítve a vitorlát, a hajó egyenesbe jött. Miklós letérdelt és Intennek egy hála imát mondott, majd a tengerbe vetette magát, hogy visszatérjen a hajójára. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, megismerték Miklóst és megköszönték neki a segítséget, s visszadták neki a köpenye övét, amit szent ereklyekénk hordtak magukkal a megmenekülésük óta.

 

=== A gabona sokasítása ===