„Óváry Lipót” változatai közötti eltérés

Lovag '''Óváry Lipót''' (1848-ig ''Altstädter Lipót;''<ref>[[Gulyás Pál (könyvtáros)|Gulyás Pál]] életrajzi lexikona szerint eredeti neve Altstratter Lipót volt.</ref>'' [[Veszprém]], [[1833]]. [[december 31.]] – [[Budapest]], [[1919]]. [[április 4.]]<ref>A Gulyás-féle életrajzi lexikon és az {{ÚMÉL}} adata, korábbi lexikonok április 3-ában jelölik meg Óváry születésihalálának dátumátnapját.</ref>) történész, levéltáros, újságíró, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja. A [[Magyarország|magyar]]–[[Olaszország|olasz]] történelmi, diplomáciai kapcsolatok múltjának kutatása terén végzett jelentős munkát, számos forráskiadvány összeállítása fűződik a nevéhez. 1904-től 1908-ig a [[Magyar Országos Levéltár]] élén állt országos főlevéltárnoki címmel.

Középiskoláit Veszprémben[[Veszprém]]ben és [[Pápa (település)|Pápán]] végezte el, majd tizennégy évesen tanulmányait félbeszakítvafélbeszakította, tizennégyhogy évesencsatlakozzon csatlakozniaz akart[[1848–49-es azforradalom és szabadságharc|1848–1849-es szabadságharchoz]]. Fiatal kora miatt csak a [[Buda ostroma (1849)|budai ostrom]], 1849 májusa után fogadták be a honvéd tüzérség soraiba, Nagy Sándor[[Nagysándor József]] dandárjába. 1849. augusztus 2-án megsérült a [[debreceni csata (1849)|debreceni csatában]], későbkésőbb orosz, végül osztrák hadifogságba került, ahonnan 1849 novemberében engedték szabadon. 1850-től egy évig a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Ipartanodában]] tanult, majd 1851-től 1856-ig a [[Bécsi EgyetemenEgyetem]]en folytatott történelmi és közgazdasági tanulmányokat. 1856 és 18591858 között a pesti[[Friebeisz István]] szerkesztette, ''[[Délibáb (folyóirat, 1856–1858)|Délibáb]]'' című pesti szépirodalmi folyóirat belső munkatársa, újságírója, 1859-ben pedig az ''Aradi Híradó'' és az ''Alföldi Képes Naptár'' szerkesztője volt. Az 1859. évi aradi[[arad]]i [[Kazinczy Ferenc]]-emlékünnepség körüli szervezőmunkája miatt a hatóságok zaklatni kezdték, ezért 1859 decemberében megvált a laptól, és [[Olaszország|Itáliába]] emigrált.

1860-ban [[Giuseppe Garibaldi]] főhadnagyaként harcolt az [[Itália egyesítése|itáliai szabadságmozgalomban]], majd 1860–1861-ben a [[Magyar Légió]] századosaként vett részt a [[szárd–francia–osztrák háborúbanháború]]ban. 1861-ben feleségül vette [[Enrico Pessina]] jogtudós és politikus nővérét, és Nápolyban[[Nápoly]]ban telepedett le. Ott a [[Magyar Tudományos Akadémia]] megbízásából levéltári kutatásokat végzett, illetve 1867–1868-ban sógorával együtt szerkesztette az ''Il ProgressaProgresso Nazionale'' című politikai lapot. 1875–1876-ban magyar kormányzati felkérésre az olaszországi levéltárak intézményi kereteit, szervezeti felépítését tanulmányozta.

Hazatérését követően 1876-ban aza [[Magyar Országos Levéltár]] tisztviselőjévé, egyúttal országos allevéltárnokká nevezték ki,. 1904-től 1908. évi-as nyugdíjazásáig pedig az intézet vezetője volt országos főlevéltárnoki címmel. Levéltári munkája mellett 1878 után a miniszterelnökség sajtóosztályának kültagjaként tartotta a kapcsolatot az olasz és francia napisajtóval, a magyarországi belpolitikai helyzetről küldött tudósításokat.

Főként a [[magyar történelem]] olaszországi[[olaszország]]i – nápolyi[[nápoly]]i, modenai[[modena]]i, mantovai[[mantova]]i stb. – levéltári[[levéltár]]i forrásainak gyűjtésével, a magyar–itáliai diplomáciai kapcsolatok múltjával foglalkozott. Ő találta meg a nápolyi Farnese Levéltárban a [[Szent Margit legendája|Margit-legendátlegenda]] aleghosszabb, nápolyilegteljesebb, Fornese1340 Levéltárbankörül keletkezett változatát, és bemutatta az ugyanott található [[Anjou-ház|Anjou]]-regesztákat. Forráselemzéseket adott közre többek között a ''[[Századok (folyóirat)|Századok]],'' a ''[[A Hon]]'' és a ''[[Történelmi Tár]]'' lapjain az [[Anjou-ház|Anjouk]] történelméről, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] nápolyi hadjáratáról, [[II. Károly magyar király|Durazzói Károlyról]] és [[László nápolyi király|Lászlóról]], [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]], [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]], [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] és [[Bethlen Gábor]] itáliai kapcsolatairól.

Fontos szerep jutott neki aza [[Magyar Országos Levéltár]] olaszországi tapasztalatai alapján való újjászervezésében. A levéltárban irányítása mellett jött létre a Mohács[[mohácsi csata]]vesztés (1526) előtti korszakra vonatkozó, mutatólapokkal ellátott diplomatikai levéltár, valamint rendezték a pénzügyminisztérium által átadott kincstári levéltár és a szebeni[[Nagyszeben|Szebenben]] fiskálisszékelt levéltárerdélyi kincstári hivatal anyagát. A magyarországi levéltártan képviseletében rendszeresen részt vett nemzetközi történészkongresszusokon ([[Hága]], 1899; [[Cividale del Friuli]], 1899; [[Róma]], 1903).

A főként a ''[[Délibáb (folyóirat, 1856–1858)|Délibáb]], Aradi Híradó, [[Hazánk éss a Külföld]]'' lapokhoz kötődő hazai újságírói tevékenysége mellett rendszeresen küldött tudósításokat olasz és francia lapokba (pl. ''Italia, PerzeveranzaLa Perseveranza, La Nazione, Corriere della Sera, Roma, Il Mattino, L’OppinioneL’Opinione Liberale, La GazettaGazzetta di Torino,'' illetve ''L’Époque, L’Italie).'' ElbeszéléseketAz 1850-es években elbeszéléseket is írt, amelyek a ''Délibáb''ban, továbbá 1859-ben Aradon külön kötetben is megjelentek ''(Emlény: Eredeti és külföldi beszélyek).''

1892-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1877-től a [[Magyar Történelmi Társulat]] választmányi tagja volt, s igazgatóválasztmányi tagként részt vett aza Országos[[Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság]] munkájában is. Levelező tagja volt a nápolyi Pontano Akadémiának (Accademia PontianánakPontaniana) és a SocietaNápolyi Hontörténelmi Társaságnak (Società Napoletana di Storia PatriánakPatria).

*''[[III. Pál pápa]] s [[Alessandro Farnese (1520–1589)|Farnese Sándor]] bíbornok Magyarországra vonatkozó diplomáciai levelezései 1535–1549.'' Budapest. 1879.

*''La [[A románok eredete|questione Daco-Romana]] e lo stato Unghereseungherese.'' Roma. 1894.

*''Emlékbeszéd Cantu[[Cesare Cantù|Cantú Caesar]] külső tagról.'' Budapest. 1897.

*''Emlékbeszéd [[Bartolomeo Capasso|Capasso Bertalan]] felett.'' Budapest. 1901.

*''Az [[Porosz–osztrák–olasz háború|1866-iki hadjárat]] és a magyar emigráció.'' Budapest. 1903.

*[[Csánki Dezső]]: Óváry Lipót. In: ''Századok'' 1919. 3–10. sz.

<nowiki>[[Kategória:Magyar történészek]]

[[Kategória:Emigráns magyarok]]</nowiki>