„Fajszi Károly” változatai közötti eltérés

50 éves korában tanulta meg az [[eszperantó nyelv]]et, szeretett volna eszperantó nyelven könyveket olvasni, de nem volt, s ő elkezdte beszerezni azokat idős eszperantistáktól és főleg külföldről. 1966-ban már részt vett a [[Budapest]]en megrendezett 51. Eszperantó Világkongresszus szervezésében. Alapos felkészültséggel látott neki a gyűjtő munkának, elsők közt volt, aki letette a felsőfokú [[Állami nyelvvizsga|állami nyelvvizsgát]] eszperantóból. 1966-tól tanította az eszperantó nyelvet, lakásán magántanítványokat is fogadott. Nyugdíjas éveiben szabályos kis magánkönyvtárat üzemeltetett pesti lakásában kutatók és szakdolgozataikat író diákok számára, feleségével együtt a könyvkötést is megtanulták, bekötötték a diákok szakdolgozatait. Nagy sikere volt az ő mozgó kiállításainak, művelődési házakban állították ki könyveinek egy-egy válogatott részét, sok barátot szerzett ő így az olvasásnak és az eszperantó nyelvnek. Legnagyobb sikere 1987-ben volt, az eszperantó nyelv születésének 100. évfordulóján, amikor az [[OSZK]]-ban állították ki gyűjteményének számos jeles darabját. Gyűjteményét 2001-ben adta át az [[Országos Idegen Nyelvű Könyvtár]]nak, s ekkor szülőfalujába vonult vissza. Az eszperantistáknak ma is kincses bánya a Fajszi Gyűjtemény.