„Szúfizmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: arz:صوفيه |
a Bot: következő hozzáadása: so:Suufi; kozmetikai változtatások |
||
17. sor:
== Tanítások ==
[[Fájl:TFF.Rudolstadt 2007 Galata Mevlevi Ensemble.jpg|thumb|275px|Kerengő dervisek]]
A szúfizmus nem tekinthető egységes irányzatnak. Misztikus, spirituális tanainak
A nagy tudású, az ezoterikus útra rátalált mestereket ''(seik)'' tanítványok vették körül a mester házában, vagy egy erre a célra szolgáló, adományokból fenntartott épületben (kolostorban). A mester a tanítványokat fokozatosan vezette be az isteni megtapasztalás általa gyakorolt formáiba ''(tariq)'', a saját misztikus módszerével. Többnyire Allah nevének vagy a Korán sorainak
A tanító kinevelte követői közül azokat, akik majd halála után továbbviszik művét és terjesztik azt (''kalifák''<ref>A kalifa szó itt eredeti értelmében, mint "követő" szerepel</ref>). Ezzel a szúfik, az ortodox jogi iskolákhoz hasonló, tanítványi láncolatot ''(szilszila)'' alakítottak ki, amely szervezeti felépítéséből adódóan is, komoly vetélytársa lett az ulemának. Szentként tisztelték mind a mestereket haláluk után, mind mesterré lett növendékeiket, a kalifákat.
25. sor:
Az iszlám misztikusait ''valí'' ("szent") néven is emlegetik. Minthogy a szó eredeti jelentése "közelálló" vagy "barát", a valík „Isten barátai, kiknek nem kell félniük és sohasem szomorúak”. A szentkultusz tulajdonképpen ellentétes az iszlám tanaival, hiszen azok nem ismernek el semmiféle közvetítőt Isten és ember között, de az élő, és főleg a már halott szentek kultusza mégis vonzó volt a nép számára, így sok iszlám előtti szokás a misztika köntösében került át a muszlim néphitbe. A hatalmasabb szúfi vezetőknek sokszor csodatévő képességet is tulajdonítottak.
A szúfi utat a muszlim többség gyakorlatát jellemző külsőségek és vallásjogi előírások ([[saría]]) mellett,
A szúfizmus legfontosabb lelkigyakorlata a dhikr, vagyis Isten nevének és bizonyos Korán-részleteknek a recitálása, valamint a "kerengő dervisek" (lásd mavlavíja) táncos szertartásai és ezek továbbfejlesztése.
33. sor:
A szabályok betartásával és az isteni jóindulat segítségével, a "kereső" egyre inkább lazítani próbálja alantasabb énjének béklyóit, mígnem teljesen megszabadul tőlük és lelke végre megismerheti az igazi hakíka állapotát, amely felé mindig is törekedett. A szúfi út végső célja a faná, az én megsemmisülése. Ez ugyan elsősorban etikai kategória, ám lassan elvezet az emberi én teljes kioltásához.
A misztikusok a személyes istenélménytől mentes, külsőségekre összpontosító vallásjognak igen kevés értelmét látták, így a saría, vagyis a hagyományos vallásjog rendszerének kiegészítéseként egyre jobban kialakították a maguk útját (taríka, "az út") és célját (hakíka, "a valóság"). Mindazonáltal a szúfik legtöbb csoportja
== A szúfizmus és az iszlám ==
39. sor:
A szúfi tanítások többsége besorolható szunnitaként vagy síitaként (bővebben lásd: [[iszlám]]), ugyanakkor van néhány tanítás, mely elkülönül az iszlám ortodox tanításaitól (esetleg magától az iszlámtól is, amennyiben a szúfi út az iszlám felett áll). A muszlim és szúfi közösségek (emlékezve arra, hogy a szúfik majdnem mindig muszlimnak vallják magukat<ref>A szúfikhoz azonban néha csatlakoztak keresztények is anélkül hogy hitüket elhagyták volna, számukra a szúfi tanítások Jézus szeretetét közvetítették (Karen Armstrong Iszlám →források)</ref>) kapcsolata nem felhőtlen. A hivatalos muszlim álláspontot képviselők nem ritkán szektásnak, eretneknek tekinti a szúfikat, illetve a szúfik gyakorta dogmatikusnak (és ebből eredően tévesnek) az előbbieket.
Az ellentét alapja az, hogy a szúfik szerint Allah megismerése egyéni tapasztalatszerzés útján is lehetséges, míg az [[ulema]]<ref>az iszlám jogtudomány tanult művelői</ref> szerint Allah
A szúfi mesterek büszkék voltak szellemi függetlenségükre, amely nem csak
Általánosságban is elmondható, hogy amíg a kereszténység alapja a feltétlen hit és annak
A [[11. század]]ban élt nagy tekintélyű, szúfi befolyástól
== Története ==
53. sor:
Az iszlám miszticizmus fejlődési szakaszai:
# a korai aszketizmus megjelenése,
# az isteni szereteten alapuló klasszikus miszticizmus kifejlődése,
# a szerzetesrendekhez hasonló misztikus testvériségek megjelenése és elterjedése.
A szúfizmus jellemzően tanítói-tanítványi láncolatokon alapszik, vagyis a jelentősebb mesterek iskola-alapítónak számítanak (még ha formálisan nem is hoztak létre rendet), és a tanítványok mindaddig a mester iskolájához tartoznak, amíg nem alapítanak maguk is újat. Magát az iskolát azonban rendkívüli változatosság jellemzi, egy tanításon belül is számtalan eltérések lehetnek, ezért a szúfik iskola helyett inkább hagyományról beszélnek. A tanítványi láncolatot sok esetben a Prófétáig vezetik vissza, noha maguk a muszlim tudósok is kimutatták, hogy a láncolat többnyire hiányos, és/vagy hamis.
63. sor:
A szeretet gondolata - amely által az egyszerű aszketizmus miszticizmussá vált - elsőként egy bászrai nőnél, [[Rábia al-Adavíjánál]] (†801) jelenik meg, aki megfogalmazta az [[Isten]] iránti szeretet szúfi eszményét: mentes minden érdektől, a Paradicsom utáni vágytól és a [[Pokol]] félelmétől.
A misztika [[irán]]i iskoláját képviseli [[Bajazid al-Bisztámí]] (†[[874]]-ben), általában neki tulajdonítják a ''faná'' (feloldódás) tanának bevezetését és mondásainak szimbolikája a későbbi misztikus költők szóhasználatára emlékeztet. Azt tanította, sahadát <ref>Hitvallás</ref> mintegy átfogalmazva, hogy: „Én általad létezem, nincs más Isten, csak te magad”.
Az ortodoxia által elítélt misztikus tanok leghíresebb képviselője ''[[Halládzs|al-Huszajn ibn Manszúr al-Halládzs]]''<ref>al-Halládzs, azaz a "gyapjúkártoló"</ref> volt, aki hírnevét főként e mondásának köszönhette: „Aná al-Hakk” („Én vagyok az Igazság” - azaz Isten). Al-Halládzsot tanai miatt [[922]]-ben, [[Bagdad]]ban kivégezték, ám a későbbi korok misztikusai és költői őt tartották a szenvedő szeretet mintaképének.
71. sor:
A szúfizmus [[egyiptom]]i iskolájának kiemelkedő képviselője, a núbiai származású [[Dzún-Nún]] (†[[859]]-ben) vezette be a ''marifa'' ("legmélyebb tudás") fogalmát, amelyet szembeállított a tanultsággal, himnikus imádságaiban pedig az egész természettel fog össze Isten dicséretére. E [[Korán]]on alapuló gondolat később igen népszerűvé vált a perzsa és [[török költészet]]ben.
A [[13. század]] második és a [[14. század]] első felében a spekulatív miszticizmus hatására az andalúziai születésű [[Ibn al-Arabí|Muhi ad-Dín ibn al-Arabí]] (meghalt [[1240]]-ben) létrehozta a saját rendszerét, amelyben már tökéletesen szétvált a vallásjog és a szúfizmus.
{| border="1" cellpadding="3" cellspacing="0" class="toccolours" style="float: right; width: 350px; clear: both; margin: 0.5em 0 1em 1em; border-style: solid; border:1px solid #7f7f7f; border-right-width: 2px; border-bottom-width: 2px; border-collapse: collapse; font-size: 95%;"
172. sor:
{{DEFAULTSORT:Szufizmus}}
[[Kategória:Iszlám]]
[[Kategória:Ezoterika]]
227 ⟶ 228 sor:
[[sk:Sufizmus]]
[[sl:Sufizem]]
[[so:Suufi]]
[[sr:Тасавуф]]
[[sv:Sufism]]
|