„Bakelit (műanyag)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: th:เบคิไลต์ |
a kisebb formai javítások |
||
2. sor:
A '''bakelit''' a legrégebben használt valódi szintetikus [[műanyag]]. A polikondenzációs műanyagok csoportjába tartozik.
[[Leo Hendrik Baekeland]] [[flamandok|flamand]] [[vegyész]] [[1907]]. [[július 13.|július 13]]-án szabadalmaztatta a saját magáról elnevezett műanyagot. A [[fenol]] és a [[formaldehid]] között végbemenő kondenzációs reakció hosszú láncokat képez, amely hevítve megolvad, majd formába sajtolva térhálós szerkezet alakul ki, ami már hőre nem lágyul. A [[polikondenzáció]]val létrejövő anyagokat gyűjtő néven [[fenoplasztok]]nak nevezik. A bakelit volt az első polikondenzációval előállított heteroláncú mesterséges [[polimer]].
Kedvező fizikai tulajdonságai miatt főleg az elektronikai és elektromos ipar használja jó [[elektromos szigetelés|szigetelő]] képessége miatt. Az első bakelitből készült termék egy textilipari orsó volt.
A belőle készülő tárgyak mechanikai tulajdonságait a gyantába ágyazott szálas, rostos töltőanyagokkal szokták javítani. (Papírbakelit, textilbakelit.)
== A bakelit képlete ==
[[Fájl:Bakelit.png|600px]]
== A bakelit szerkezete ==
[[Fájl:Bakelit Struktur.png|600px]]
== Érdekesség ==
{{Commons|Category:Bakelite|Bakelit}}
{{Commons|Category:Shellac|Sellak}}
24. sor:
A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek '''hanglemezt''', mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Az [[1920-as évek]]ben elterjedt, magas, például 78/perc fordulatszámmal lejátszandó gramofonlemezeket először cinklemezből, keménygumiból és [[sellak]]ból - ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a ''Laccifer lacca'' vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka - készítették. A későbbi, elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei pedig a hőre lágyuló [[PVC|poli-vinil-klorid]] és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve [[Vinyl]]. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei [[szleng]]ben. A téves szóhasználat, a [[metonímia]] okozója, hogy a vinyl hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.
== Forrás ==
* [http://www.muanyagesgumi.hu/archive/M825.pdf 100 éves a bakelit]
* [http://emc.elte.hu/~hargitai/hargitai/kiskozossegi.pdf Kisközösségi rádiósok kézikönyve - Hagyományos lemezjátszó]
33. sor:
* [http://home.mit.bme.hu/~bako/ZAOZ/tortenet.htm Bakó Tamás Béla: A hanglemez rövid története]
== Külső hivatkozások ==
{{commons|category:Bakelite|Bakelit}}
* [http://www.bakelitemuseum.de/ Bakelitmúzeum], bakelitemuseum.de
| |||