„Bónis Sámuel” változatai közötti eltérés

== Élete ==

Apja Bónis Sámuel szabolcsi alispán, anyja Dániel Borbála volt. Tanulmányait [[Sárospatak]]on kezdte, de később egy [[bécs]]i iskolába küldték. Jogot már ismét Sárospatakon hallgatott [[Kövy Sándor]]nál; azután ügyvédi tanulmányokat folytatott [[Komáromy István]]nál [[Abaúj-Torna vármegye|Abaúj megyében]], ahol megismerkedett [[Jászay Pál]] történetiróval és [[Kazinczy Ferenc]]cel, akikkel később levelezett. Kazinczy különösen nagy hatással volt rá.

Az [[1830]]. évi országgyűlésen jurátus (joggyakornok) volt. [[1831]]-ben letette az ügyvédi vizsgát és még ugyanebben az évben a [[kolera]] megfékezésére létrehozott központi bizottságnál helyezkedett el jegyzőként. Ugyanakkor Szabolcs megye tiszteletbeli ügyészévé nevezték ki. A következő évben szolgabíró lett. Az [[1839]]–[[1840]]. évi országgyűlésre megyéje követként küldte és ő az ellenzékhez csatlakozott.

Az [[1843]]–[[1844]]. és [[1847]]–[[1848]]. évi országgyűléseken is mint Szabolcs megye követe jelent meg. Majdnem minden fontosabb tárgynál élénken részt vett a tanácskozásokban és az 1848-as törvények alkotásában is. Az első képviseleti pesti országgyűlésen mint a szabolcs megyei [[tiszalök]]i választókerület követe vett részt, ugyanezen kerületet képviselte az [[1861]]. és [[1865]]. évi országgyűlésen is.

[[1848]] decemberének utolsó napjaiban (talán 26-án) [[Kossuth Lajos]] rendeletére a korona elszállításával bízták meg, saját kocsiján hozta át [[Buda|Budáról]] 30 gránátos kísérete mellett; ez a kocsi volt az első, mely az akkor elkészült [[Széchenyi lánchíd]]on áthajtott. A [[debrecen]]i korszak alatt, képviselő minőségén s az [[április 14.]] után alakult miniszteriumban [[Vukovics Sebő]] igazságügyi miniszter mellett vállalt államtitkárságán kívül többféle küldetésben is vett részt. Szabolcsban kormánybiztos volt a hadsereg mellett, majd [[Görgey Artúr]]hoz küldték, akit egészen [[Világos]]ig elkísért. A fegyverletétel után mintegy tíz hónapig bujkált, majd elfogták és [[Pest]]re kísérték. Halálra ítélték, de kegyelmet kapott, tíz évet töltött az [[olmüc]]i várbörtönben; [[1856]] végén szabadult.

Az [[1861]]. és [[1865]]. országgyűléseken a baloldal tagja volt. [[1869]]-ben megvált a politikai élettől, a [[semmitőszék]] bírájává nevezték ki, majd [[1870]]. [[július 3.|július 3]]-án a legfőbb ítélőszék tanácselnöke lett. [[1878]]. [[január 28.]] [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] a [[Szent István-rend]] lovagkeresztjével tüntette ki.

== Munkái ==

== Források ==

* {{Szinnyei|1||toc/b.htm}}