„Gházni ostroma” változatai közötti eltérés

'''Gházni ostroma''' az [[első angol-afgán háború]] elején, a britek inváziója során lezajlott egyik legnagyobb és döntő fontossággal bíró csatája. A vereség után az afgán uralkodó a kapitulációról kezdett tárgyalni a britekkel, mikor azok az [[india]]i száműzetést ajánlották fel neki, elmenekült az országból, hogy a megszállókkal szemben megszervezze az ellenállást.

 

Az [[1830]]-as évekre a britek fennhatósága [[India]] népe fölött biztosnak tűnt, a terület fölött azonban egyáltalán nem. A terjeszkedő [[Orosz Birodalom]]mal szemben az angoloknak nem volt eszközük. Biztosítaniuk kellett új szerzeményük nyugati szomszédjának hűségét, ezért szövetséget ajánlottak [[Afganisztán]] uralkodójának, [[Duszt Muhammad]]nak. Az emírnek tetszett az ajánlat, de cserébe azt kérte, az angolok segítsenek neki visszafoglalni Pesavárt, amit a szikhek ragadtak el az országtól [[1834]]-ben. A britek nem kívántak háborút kirobbantani a régióban, ezért aztán megszakították a tárgyalásokat, melynek következményeképp az emír az oroszok szövetségét kereste.<br>

Lord Auckland, [[India]] kormányzója Duszt Muhammadot britellenesnek gondolta, és elhatározta, hogy elmozdítja trónjáról, és helyére [[Afganisztán]] egykori uralkodóját [[Sáh Sudzsa|Sáh Sudzsát]] állítja a helyére bábként. Miután az orosz-afgán tárgyalások megrekedtek, a cár a perzsákkal kötött szövetséget, akik ostrom alá vették Herát városát. Lord Auckland terve az volt, hogy miután Sudzsát ültetik az afgán trónra, elkergetik a perzsákat a határról, hogy az afgán nép pozitívan fogadja őket.

 

Az angolok a bengál hadseregből két hadosztályt választottak le, Sir Harry Fane vezetésével, és egy harmadikat rendeltek oda Bombayból, Sir John Keane vezetése alatt. Mielőtt a hadjárat megkezdődhetett volna, a perzsák eredmény híján leálltak Herát ostromával. Számos brit tiszt ezután úgy gondolta, egy afganisztáni hadjárat durva beavatkozás egy semleges ország ügyeibe. Ezután a hadsereg létszámát két hadosztálynyira csökkentették, hiszen már nem volt rá esély, hogy perzsa és orosz csapatokkal csapjanak össze.<br>

Az invázió kellemetlen körülmények között kezdődött meg. Az afgán törzsek folyamatosan zaklatták a brit ellátó konvolyokat, ami miatt akadozott az [[1838]] [[december]]ében megindult hadjárat. A katonák kezdetben fáztak, éheztek, ráadásul nem az [[India|Indiától]] [[Kabul]]ig vezető legrövidebb úton haladtak, mert a hágókat a szikh törzsek ellenőrizték, hanem dél felől kellett kerülniük, háromszor olyan hosszú, sivatagos utat bejárva.<br>

[[Május 4]]-re a brit csapatok elérték Kandahárt, amit aznap puskalövés nélkül meg is szereztek. A következő hadicél Gházni erődje volt, mely a [[Kabul]] felé vezető kereskedelmi utakat felügyelte. A végső győzelem kulcsa ez az erőd volt, melyet Duszt Muhammad fia, Híder Hán és 3.500 embere védett.

 

[[Fájl:Hyder Khan of Ghazni in 1939-42.jpg|200px|jobbra|bélyegkép|Híder Hán, Duszt Muhammad egyik fia, a város védője]]

Az ostromlók dolga nem volt egyszerű. Az ellátmányhiány miatt a sereg nem tudott elég lovat takarmányozni, így az általuk vontatott ostromágyúkat hátra kellett hagyniuk Kandahárban. Gháznit 24m magas fal, és vizesárok védte, amit ostromeszközök nélkül nem lehetett lebontani. A briteknek frontális rohamot kellett indítani a falakért, ahogyan azt a középkorban tették, ami miatt súlyos veszteségekkel kellett számolniuk. Ostromágyúk híján a csata semmiképp sem hasonlított az újkor ostromaira, amikor a támadó tüzérség méterről méterre közeledett nagyszabású árkokban elrejtve a védők ágyútüzétől.<br>

[[Július 22]]-ére a brit gyűrű bezárult a város körül, míg Sáh Sudzsa csapatai egy pár mérfölddel odébb táboroztak le, hogy megvédjék az ostromlókat egy esetleges felmentő seregtől. A nap folyamán több ezer ghilzáj harcos támadta meg őket, azonban szórványos csatározás után visszaverték őket. A város magára maradt.<br>

4 brit ezredet rendeltek be a kabuli kapu ellen, Dennie ezredes vezetésével, akik mögött tábori tüzérséget sorakoztattak fel, hogy tüzükkel fedezzék a frontális támadást. A maradék 3 ezred a városfal más részeit támadta, hogy lekösse az afgán erőket, ezeket a csapatokat Sale brigadéros irányította.<br>

 

A csata eldöntötte a hadjáratot is. Egy héttel a győzelem után az angolok bevonultak [[Kabul]]ba, Sáh Sudzsa trónra lépett és megkezdődött az [[1842]]-ig tartó brit fennhatóság. Duszt Muhammad elmenekült az országból, és [[1840]]-ig próbálta szervezni az ellenállást a britek ellen, sikertelenségét látva, megadta magát. Helyét fia, Akbár Hán vette át, akinek a vezetésével az afgán csapatok lemészárolták az egész brit megszálló hadsereget.

 

* "First Afghan War". http://www.national-army-museum.ac.uk/exhibitions/afghanistan/page2.shtml.

* "British Battles: Battle of Ghazni". http://www.britishbattles.com/first-afghan-war/ghuznee.htm. Letöltve 2006-05-12.

* Nathan, S.K. & Arora,S.K. (2005)Bengal Sappers - Trailblazers for the Nation, Bengal Engineer Group & Centre, Roorke, Uttarakhand, India & Greenfield Publishers, Dehradun, India.

* Singh, Sarbans. 'Battle Honours of the Indian Army 1757-1971.Vision Books, New Delhi. 1993.

 

[[Kategória:Afganisztán történelme]]