„Simonoszeki béke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: ro:Tratatul de la Shimonoseki |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
[[
A '''simonoszeki béke''' ([[japán nyelv]]en: 下関条約 [simonoszeki dzsójaku]; {{zh-cp|c=馬關條約|p=Mǎguān tiáoyuē}} [„maguani szerződés”]) az [[első kínai–japán háború]]nak vetett véget és [[1895]]. [[április 17.|április 17-én]] írták alá [[Japán]]ban, [[Simonoszeki]] városában.
A háborúban győztes Japán e szerződés révén elérte fő célját, [[Korea]] kiszakítását [[Kína]] befolyási övezetéből és japán fennhatóság alá helyezését. Emellett Kínának meg kellett nyitnia egy sor területét a japán befolyás előtt és óriási hadisarcot kellett fizetnie.
== A szerződés rendelkezései ==
Kína elismerte Korea „függetlenségét” és lemondott minden ezzel kapcsolatos korábbi jogáról. Ugyancsak átengedte Japánnak a [[Liaodong-félsziget]]et (akkori nevén ''Liaotung''), a mai Liaoning kínai tartomány egy részét, [[Tajvan]] szigetét és a [[Penghu]] (Pescadores) szigeteket Japánnak.
Kínának emellett 200 millió tael (mintegy 7450 tonna ezüst) hadi kártérítést kellett fizetnie, valamint a korábban az [[ópiumháború]]k után a nyugati hatalmakkal kötött [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]] mintájára egy sor kikötőt és folyót meg kellett nyitnia a japán kereskedők előtt. Ennek nyomán hozhatott létre Japán [[Sanghaj]]ban is területenkívüliséget élvező telepet, úgynevezett koncessziós területet.
== A szerződés aláírói ==
[[
A szerződést az amerikai [[John W. Foster]], korábbi külügyminiszter, a kínai kormányzat tanácsadója fogalmazta, és japán részről [[Itó Hirobumi]] gróf miniszterelnök és [[Mucu Munemicu]] vikomt külügyminiszter, kínai részről pedig [[Li Hongzhang]] és [[Li Jingfang]] írta alá.
Még a tárgyalások idején jobboldali szélsőségesek életveszélyesen megsebesítették Li Hongzhangot. A nemzetközi felháborodás a japán követelések valamelyes mérsékléséhez vezetett.
== Következmények ==
A szerződés olyan előnyös helyzetbe hozta Japánt, hogy az kiváltotta a Kínában már befolyási övezetekkel bíró többi nagyhatalom felháborodását. [[Lobanov-Rosztovszkij]] orosz külügyminiszter kezdeményezésére [[Oroszország]], [[Franciaország]] és [[Németország]] jegyzékben követelte Japántól a szerződés módosítását. Ennek nyomán Japán – pénzügyi követelései további emelése fejében – lemondott a Liaotung félszigetről és az ott elhelyezkedő [[Lüshunkou körzet]]éről (Port Arthur támaszpontjával) Oroszország javára, amely így hozzájutott a hőn áhított jégmentes kikötőhöz. A szerződés módosításából Németország is közvetlen hasznot húzott az 1898-as ''Kiaocsou szerződés'' révén.
Kínában a szerződést a lakosság súlyos nemzeti megaláztatásnak tekintette, és ez erősen hozzájárult a császári hatalom további gyengüléséhez.
Japánban a nyugati beavatkozás váltott ki hasonló felháborodást, amely csaknem a kormány bukásához vezetett. Fellángolt a nacionalizmus és militarizmus. Egyenes út vezetett innen az 1904-1905-ös [[orosz–japán háború]]hoz.
== Irodalom ==
{{wikisource}}
* Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967.
32. sor:
* William Henry Chamberlain, ''Japan Over Asia'', 1937, Little, Brown, and Company, Boston
* Pei-Kai Cheng and Michael Lestz (Eds.) ''The Search for Modern China: A Documentary Collection'', 1999, W. W. Norton & Company, New York.
[[Kategória:Békeszerződések]]
| |||