„Szigetközi Gazdasági Vasút” változatai közötti eltérés

|LÄNGE=54

== Története ==

A [[XIX. század|XIX]]-[[XX. század]] fordulóján a [[Szigetköz]]ben felmerült egy olyan vasúti pálya építésének a terve, amely a két megyeszékhelyet, azaz [[Mosonmagyaróvár]]t és [[Győr]]t kötötte volna össze. Az állami és megyei pénzügyi támogatások hiánya miatt a [[Győr vármegye|Győr megyeiek]] az Alsó-Szigetközben hamar feladták a tervet, a Felső-Szigetközben a [[Moson vármegye|Moson megyeiek]] azonban a megvalósítás küszöbéig is eljutottak, erre utal a [[Halászi]]nál elkészült vasúti híd is. Az [[első világháború]], majd az azt követő gazdasági hanyatlás ezt a csonka északi vonalat, amely Mosonmagyaróvártól [[Dunaszeg]]ig húzódott volna, meghiúsította.

A helyi földbirtokosoknak azonban ezek után is érdekükben állt a majorok és a puszták között a kisvasúti pálya megépítése. Az 1930-as évek közepére három önálló, kezdetben ló, majd később gőzmozdonyos vontatású vaspályát építettek, amelyet „lórénak” neveztek el a vidék lakói. Ezek a hajdani pályák a lehető legrövidebb módon, a [[Mosoni-Duna|Mosoni-Dunán]] ma is meglévő, acélszerkezetű hidakon keresztül csatlakoztak a nagyvasúti állomásokhoz, átrakókhoz.

A [[második világháború]] után a nagybirtokok megszüntetése, majd a szövetkezetek létrehozása teljesen átalakította a terület gazdasági alapjait. A szigetközi uradalmi kisvasút a Győri Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalata irányítása alá került. Rövid idő alatt a nemzeti vállalatokból vasúti társaságok, gazdasági vasutak alakultak. A Győri Gazdasági Vasút később beolvadt a [[budapest]]i székhelyű Észak-nyugat Magyarországi Gazdasági Vasutakba. Ez idő tájt kezdődött meg a pályák korszerűsítése és a járműpark bővítése. Ezek után már megindulhatott a terményszállítás mellett a környék gazdag [[kavics]]- és [[homok]]lelőhelyeinek kiaknázása.

A már korszerűtlen [[gőzmozdony]]okat lassan felváltották a nagyobb vonóerővel rendelkező dízelmotoros mozdonyok. A [[C50]]-es típusú, magyar gyártmányú mozdonyokat elsősorban gazdasági vasutak számára gyártották. Az egyszerűségük folytán elenyésző karbantartást igényeltek, s ma is működnek, elsősorban a turizmus szolgálatában helyreállított kisvasúti pályákon. A Szigetközben hajdan közlekedő C-50-es mozdonyt a helyi lakosság „mukinak” nevezte.

Az [[1954]]-es nagy [[duna]]i árvíz után a falvak újjáépítéséhez szükséges építési anyagok szállítása túlnyomórészt kisvasúton, a még működő [[Öttevény]]t [[Patkányos]]sal összekötő szakaszon történt. Az 1960-as évek végén az árufuvarozás átkerült a közutakra, s ez megpecsételte több kisvasút, így a szigetközi sorsát is. [[1969]]. [[január 1.|január 1]]-jén a szigetközi kisvasút az országban több kisvasúti pályaszakasszal együtt véglegesen megszűnt.

[[kategóriaKategória:Térképvázlatot nem tartalmazó lapok]]

[[kategóriaKategória:Fotó nélküli sablont tartalmazó lapok]]