„Sztójay-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: nem szabad kép |
a kisebb formai javítások |
||
6. sor:
Magyarország német megszállását ([[Margarethe hadművelet]]; március 18-19.) követően alakult azzal a céllal, hogy az ország legalább részleges önállóságát fenntartsák, s így ne süllyedjen Magyarország a [[Cseh-Morva Protektorátus]] szintjére. Sztójay kinevezéséig a Magyar Királyság berlini nagykövete, s mint ilyen, erősen németbarát volt, szemben elődjével, [[Kállay Miklós]]sal. A németek követelése ellenére a kormányba nem kerültek be az általuk kívánt szélsőjobboldali elemek (pl. [[Ruszkay Jenő]]) de ennek ellenére (vagy éppen ezért) igyekeztek kiszolgálni a német zsidópolitikát.
Március 31-én rendeletet hoztak arról, hogy a vonatkozó törvények alapján minden zsidónak minősülő és 6 évesnél idősebb személynek [[április 5]]-től „házon kívül” 10x10 cm nagyságú, szövetből, selyemből vagy bársonyból készült, kanárisárga színű, hatágú csillagot kötelező viselnie ruhája bal mellrészére varrva.
Ezzel egyetemben [[Jaross Andor]] államtitkáraival, [[Baky László]]val és [[Endre László]]val, valamint [[Ferenczy László]] csendőr alezredessel (a „három Laci”) megszervezte és végrehajtotta a vidéki zsidóság deportálását („munkaerő-kölcsönzés” címén), míg a budapestit (Európa ekkoriban legnagyobb zsidó közösségét) gettóba záratta, mivel Horthy az erősödő nemzetközi nyomás, illetve az [[Auschwitz-jegyzőköny]] napvilágra kerülése miatt a deportálásokat egy kisebb incidens után [[július 6.|július 6]]-án leállítatta. Mintegy két héttel korábban, [[június 26.|június 26]]-án ugyanis Horthy koronatanácsot hívott össze, amin javasolta a deportálások leállítását. Ezt a „három Laci” figyelmen kívül hagyta és folytatták ezirányú tevékenységüket; mikor azonban Baky július elejére több ezer csendőrt akart a fővárosba vezényelni, hogy azok deportálják a budapesti zsidóságot is, Horthy egy esetleges puccstól tartva több páncélos egységet is a csendőrök elé vezényelt, akik sikerrel akadályozták meg, hogy azok bejussanak a városba. Ezután történt a deportálások azonnali és teljes körű leállítása.
A zsidó szerzők műveit ettől függetlenül [[Kolosváry-Borcsa Mihály]], a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat kormánybiztosának vezetésével megsemmisítették. Ezt követően [[Július 18.|Július 18]]-án a kormány ajánlatot tett a németeknek (ún. [[Horthy-ajánlat]]) a még nem deportált zsidók külföldre evakuálására, elsősorban Svédországba és Palesztínába. Az ajánlat süket fülekre talált.
A kormány a fentiekkel párhuzamban betiltotta többek között a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]ot, a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]]ot, a [[Magyar Parasztszövetség]]et és a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Nyilaskeresztes Pártot]], valamint még nagyjából 100 egyéb társulatot és kulturális egyesületet (pl. a [[Keresztény Női Tábor]]t), valamint mintegy 150 folyóiratot és 18 napilapot (köztük a [[Népszava|Népszavát]], az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzéket]] és a [[Magyar Nemzet]]et) is.
16. sor:
A közhivatalokat és az állami cégek vezető tisztségeit „megtisztították” a szélsőjobboldali elemektől, helyeiket a [[Magyar Élet Pártja]] (a kormánypárt) illetve a [[Magyar Megújulás Pártja]] (Imrédy és köre) tagjaival és híveivel töltötték fel a kormány (és rajta keresztül Horthy) befolyását és kontrollját növelendő.
[[Augusztus 7.|Augusztus 7]]-én maga a kormány is átalakításon esett át; Kundert és Jarosst (államtitkáraival együtt) leváltották, helyükbe mérsékeltebb politikusok kerültek, illetve Imrédy pozícióját megszűntették. Ezzel gyakorlatilag kiiktatták a [[Magyar Megújulás Pártja|Magyar Megújulás Pártját]] a hatalomból. Végül [[augusztus 29.|augusztus 29]]-én a románok átállása miatti átmeneti zűrzavart kihasználva [[Szent-Iványi Domokos]] és szervezete, a [[Magyar Függetlenségi Mozgalom]] hathatós segítségével a teljes kormányt leváltották, helyükre a [[Lakatos-kormány]] került, amit megbízható(nak vélt) katonákból állítottak össze és legfőbb feladatuk a háborúból történő kiugrás előkészítése és végrehajtása lett volna. Szinte azonnal elbuktak, mivel a németek ügynökeik révén gyakorlatilag mindenről tudtak, így alig hat héttel Lakatosék kinevezése után [[Szálasi Ferenc]]et és a nyilasokat [[nyilas hatalomátvétel|segítették hatalomra]] puccs révén. A [[Szálasi-kormány]]ban a Sztójay kabinet egykori miniszterei közül [[Reményi-Schneller Lajos]], [[Szász Lajos]] és [[Jurcsek Béla]] is részt vett.
=== Utóélete ===
A háború után a Sztójay-kormány még életben lévő tagjait [[Bonczos Miklós]] kivételével elfogták és Magyarországra szállították, ahol a [[Népbíróságok Magyarországon|népbíróság]] mindannyiukat háborús bűnökért halálra ítélte. Közülük [[Antal István]], [[Kunder Antal]] és [[Rátz Jenő]] ítéletét kegyelemből életfogytiglanra változtatták, míg a többieket 1946-ban kivégezték. Rátz 1949-ben a börtönben halt meg, míg Kunder az [[1956-os forradalom]] alatt a börtönből ki-, majd [[Brazília|Brazíliába]] szökött, Antal pedig 1960-ban amnesztiával szabadult. Bonczost sosem fogták el, ő [[Argentína|Argentínában]] élte le élete hátralevő részét.
| |||