„VI. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a "Infobox Uralkodó" sablon helyett "Uralkodó infobox" |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név = VI. Mihály
| állam =
28. sor:
A halálos beteg Theodóra röviddel halála előtt fogadta örökbe Mikhaél Bringaszt, a hadsereg kifizetéseit felügyelő [[logothetész]]t, akit kortársai az „Öreg” és a „Sztratiótikosz” ragadványnévvel ruháztak fel. A hatvanas éveiben járó Mikhaél minden tekintetben az [[1028]] óta kormányzatot irányító [[konstantinápoly]]i hivatali arisztokrácia jelöltje és híve volt, számos adományban részesítve a fent említett réteget. A katonai előkelőségekkel szemben viszont elutasító és ellenséges politikát képviselt, ami rövidesen összeesküvéshez és lázadáshoz vezetett.
Miután egy audiencián durván elutasított egy tábornoki küldöttséget, Niképhorosz Brüenniosz hadvezért pedig elrettentésül megvakíttatta, a küldöttséget vezető [[Katakalon Kekaumenosz]] és [[Iszaakiosz Komnénosz]] [[anatólia]]i parancsnokok szervezkedni kezdtek, végül [[1057]]. [[június 8.|június 8]]-án [[Paphlagonia]] területén Iszaakioszt császárrá kiáltották ki. A kis-ázsiai katonaság zömét irányító lázadók rövidesen Nikaia városába vonultak (kihasználva elvonulásukat a [[szeldzsukok]] [[Malatya|Meliténé]] mélységéig törtek be a keleti határon), ahol Mihály sebtében toborzott hadereje súlyos vereséget szenvedett tőlük. A császár ezután tárgyalásokba kezdett [[Mikhaél Pszellosz]], [[Kónsztantinosz Leikhudész]] és [[León Aloposz]] közvetítésével, és felajánlotta Komnénosznak a [[kaiszar]]i címmel járó társcsászári rangot és az öröklés jogát. A lázadók nem fogadták el a javaslatot, amely Mihály táborát is felháborította. A császár ellen foglalt állást a [[konstantinápoly]]i [[pátriárka]], [[Mikhaél Kérullariosz]] is, aki végül meggyőzte Mihályt a békés hatalomátadásról. Mihály így szerzetesi fogadalmat tett, Iszaakiosz Komnénosz pedig bevonult Konstantinápolyba, ahol [[szeptember 1.|szeptember 1]]-jén császárrá koronázták. Mihály két évvel ezután visszavonultan halt meg.
== Külső hivatkozások ==
{{források}}
* [[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-383-6
* Magyar István Lénárd: Bizánc a makedón dinasztia idején. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp.
{{Bizánci császár
| |||