„VII. Lajos francia király” változatai közötti eltérés

| teljes_név =

| előd = [[VI. Lajos francia király|VI. Lajos]]

| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->

| házastárs = 1) [[Aquitániai Eleonóra]]<br>2) [[Kasztíliai Konstanca]]<br>3) [[Champagne-i Adél]]

1146. [[március 31.|március 31-én]] [[Vézelay]]-ban rengetegen gyűltek össze, mivel Lajos bölcsen a híres és népszerű [[Clairvaux-i Szent Bernát]]ot, az óriási befolyással bíró [[ciszterci rend|ciszterci]] [[apát]]ot kérte fel, hogy prédikáljon az egybegyűlteknek. A lelkesítő szónoklatairól ismert szerzetes örömmel vállalta a feladatot, és a híradások szerint olyan tüzes szavakkal buzdította óriásira duzzadt hallgatóságát, hogy nem maradt elég anyag, amiből keresztet varrhattak volna a ruháikra. Bernát a sikeren felbuzdulva prédikálókörutat tett [[Burgundia]], [[Lotaringia]] és [[Flandria]] vidékén, illetve a [[köln]]i érsek hívására a [[Rajna]]-vidékre is ellátogatott, ahol lehűtötte a [[zsidók]] ellen felkorbácsolt kedélyeket, és újabb tömegeket mozgósított a kereszténység védelmére, beleértve magát a királyt, [[III. Konrád német király|III. Konrádot]] is.

 

 

A német-római hadsereg ekkor már [[Anatólia|Anatóliában]] járt, de a benne dúló ellenségeskedés miatt a lotaringiai franciák inkább átvonultak Lajos zászlai alá. Ráadásul a birodalmi haderő túlkapásaival a bizánciakat is elidegenítette a keresztesektől, aminek köszönhetően kölcsönösen bizalmatlan légkör fogadta Lajos hadait. Mi több, mivel [[I. Mánuel bizánci császár|Mánuel]] császár korábban kiegyezett a [[szeldzsukok]]kal, félve egy [[szicília]]i [[normannok]] elleni háborútól, többen árulónak tartották őt, és felmerült, hogy inkább Bizánc ellen kellene fordulni. Lajos azonban elégedett volt a fogadtatással, és jobbnak látta jó viszonyt ápolni Mánuellel, mivel értesült róla, hogy Dorülaionnál a német haderő megsemmisítő vereséget szenvedett.

 

 

 

 

Csak [[1149]] nyarán tért haza, immár a [[Szicíliai Királyság]] szövetségeseként, és az árulónak tartott Bizánc meggyőződéses ellenségeként. Csak erősítette az ellenséges hozzáállást, hogy útban hazafelé a bizánci flotta elfoglalta a királyi kíséret egyik hajóját, melynek utasait és a rajta szállított értékeket csak hosszú idő után engedték haza. [[Calabria|Calabriában]] partra szállva [[II. Roger szicíliai király]] fogadta Lajost [[Potenza]] városában, és a [[balkán]]i ambíciókat dédelgető normann uralkodó javaslatára a francia uralkodó nyomban beleegyezett, hogy új keresztes hadjáratot indítsanak, melynek célja [[Konstantinápoly]] volt. A terv azonban a Roger-val ellenséges, Mánuellel ellenben igen jó viszonyt ápoló Konrád király ellenállásán megbukott, Lajos pedig busszúállás nélkül volt kénytelen hazatérni.

A keresztes vállalkozás legnagyobb hatású negatívuma a királyi pár viszonyának megromlása volt. Amikor Lajos [[Antiókhia|Antiókhiában]] bejelentette, hogy inkább a [[Jeruzsálemi Királyság]]ba vonul, ahova időközben a betegeskedése miatt Konstantinápolyba visszavonult, majd a hajón Szentföldre érkezett Konrád is megjött, Eleonóra válással fenyegette meg férjét. Eleonóra sokkal határozottabbnak bizonyult Lajosnál, aki túlzottan jámbor és naiv volt. A francia királynak valósággal el kellett rabolnia asszonyát a vele hírbe hozott Rajmund gróf palotájából, amikor dél felé indult. A damaszkuszi kudarcot követően valószínűleg nem kis részben a Franciaországban elkerülhetetlen válás és annak politikai következményei tartották vissza a királyt a gyors hazatéréstől. [[1149]] novemberében hazatérve meg is kezdődött a válási procedúra, azonban egyelőre Jenő pápa és [[Suger apát]] közbenjárására sikerült elsimítani az ellentéteket. [[1150]]-ben, öt évvel első leányuk, [[Franciaországi Mária|Mária]] születése után világra jött a pár második gyermeke, [[Franciaországi Alix|Alix]]. Az új hercegnő azonban nem hozta közelebb egymáshoz a szülőpárt, így felújították a válási eljárást. Immár a megfontolt Suger apát is elhunyt, úgyhogy a válásnak nem lehetett akadálya.

 

 

== Külpolitikai ügyek ==

 

VII. Lajos tisztában volt a válás és Eleonóra új házasságának következményeivel. Mivel az aquitániai egyház hozzá volt lojális, és Henrik hatalmaskodásai miatt annak hűbéresei is lázongtak, a francia király könnyűszerrel szíthatta az elégedetlenséget riválisa területein. [[1158]]-ban látszólagos kibékülésre került sor a koronás fők között, és még abban is megállapodtak, hogy az angol trónörököst, [[Ifjú Henrik]]et összeházasítják nemrég második feleségétől született lányával, ám Lajosnak már [[1159]]-ben fel kellett szólítania Henriket, hogy hagyjon fel [[Toulouse]] ostromával.

 

A konfliktus újabb forrása [[1164]]-ben alakult ki, amikor az angol királyi önkény elől annak hajdani ivócimborája, [[Becket Tamás]] [[canterbury]]i érsek Lajosnál keresett menedéket. A főpap [[1170]]-ig élvezte VII. Lajos vendégszeretetét, hazatérése után pedig meggyilkolták. Hamarosan [[szent]]ként tisztelték, és még maga Lajos király is elzarándokolt a sírjához [[1179]]-ben, amikor fia betegeskedett, és félő volt, hogy a monarchia ismét örökös nélkül marad.

 

 

Henrik 1174-es diadalát követően megerősítették a Richárd és Adél összeházasításáról kötött szerződésüket, végül [[1177]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] [[III. Sándor pápa]] közbenjárására a két uralkodó kibékült [[Ivry]]ben. VII. Lajos már nem fordult többet Henrik ellen, ám fia, Fülöp Ágost folytatta harcát ő és az utódai ellen, igaz, még apja életében, [[1180]]. [[június 22.|június 22-én]] egy megnemtámadási szerződést kötött a két fél.

Ezzel szemben igen szerény nyereségnek bizonyult [[Forez Grófság]]ának megszerzése. Az addig [[Német-római Birodalom]]hoz tartozó grófság [[1167]]-től került francia függésbe, és a későbbiekben ugródeszkául szolgált a [[Rhône]] felé történő terjeszkedésnek és [[püspöke]]i igazgatta [[Lyon]] megszerzésének.

 

 

Eleonórától való [[1152]]-es elválását követően Lajos [[1154]]-ben nősült újra. Ekkor [[VII. Alfonz kasztíliai király|VII. (Császár) Alfonz]], [[Kasztília]] királyának lányát, [[Kasztíliai Konstancia|Konstanciát]] vette feleségül [[Orléans]]-ban. [[1158]]-ban született meg [[Franciaországi Margit|Margit]] nevű lányuk, [[1160]]-ban pedig [[Franciaországi Adél|Adél]] – a szülésbe azonban [[október 4.|október 4-én]] belehalt a királyné. Lajost, aki immár negyven éves volt, egyre jobban sürgette az idő, hogy fiú örököst nemzzen, ezért azon nyomban megnősült.

 

Ifjú Lajos három alkalommal nősült meg, mindegyik feleségétől két-két gyermeke született.

** [[Franciaországi Alix]], (1150–1195), 1164-ben [[V. Thibaud de Champagne|V. (Jó) Thibaud]] blois-i gróf felesége lett.

 

== Irodalom ==

 

 

{{Francia király

 

{{Link FA|fr}}

[[en:Louis VII of France]]

[[ar:لويس السابع]]