„Zólyomlipcse” változatai közötti eltérés

A település első írásos említése [[1250]]-ben történt ''"Lypcsa"'' alakban, amikor a Zólyomból Lipcsébe menő fontos középkori utat („via magna”) említik. [[1255]]-ben ''"Lyppcha"'', [[1263]]-ban ''"Lipche"'', [[1272]]-ben ''"Lypsche"'', [[1361]]-ben ''"Lypche Solienses"'', [[1516]]-ban ''"Lypcz Sclavonicalis"'', [[1524]]-ben ''"Thotlypcha"'' alakban szerepel a korabeli forrásokban. A régi település két központ körül alakult ki, az egyik a középkori vár, a másik a ferences kolostor volt. Lakói mezőgazdasággal, halászattal, méhészettel foglalkoztak. Zólyomlipcse a középkorban fontos bányaváros, szabadalmait [[1340]]. [[november 11.|november 11]]-én [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]től kapta. Jogaik között szabad bíró és pap választás, piac és vásártartási jog, vámmentesség is szerepelt. A [[14. század]]ban a lakosság fő tevékenysége a mezőgazdaság mellett már a kézművesség volt, akik portékáikat a város melletti vásárokon értékesíthették. A városban líceumot is alapítottak.

[[1910]]-ben a településnek 1754, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Zólyom vármegye]] [[Besztercebányai járás]]ához tartozott. A szlovák nemzeti felkelés idején lakói támogatták a partizánokat, [[1944]]. [[december 24.|december 24]]-én két partizánt végeztek itt a németek. Zólyomlipcsét végül [[1945]]. [[március 25.|március 25]]-én szabadították fel a 2. ukrán front és a román hadsereg katonái.