„Gerecs Árpád” változatai közötti eltérés

1927-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét a budapesti műszaki egyetemen. Ezt követően, 1928-tól 1938-ig a műegyetemi szerves kémiai intézetben volt tanársegéd. 1938-tól<!--MÉL.: 1939-től--> 1950-ig a Chinoin Gyógyszergyárban alkalmazták kutatómérnökként, később a gyár műszaki igazgatója lett. Ezzel párhuzamosan megvédte műszaki doktori értekezését, 1941-ben pedig magántanári képesítést szerzett. 1950-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem alkalmazott kémiai tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, az oktatómunkát 1955-ig<!--MÉL.: 1954-ig--> vezette a tanszéken. Ezzel párhuzamosan 1951–1952-ben<!--MÉL.: 1950-től--> előbb a Szerves Vegyipari Kutatóintézet, illetvemajd 1952–1955-ben a Gyógyszeripari Kutatóintézet (Gyógyszerkutató Intézet?) igazgatói feladatait is ellátta. 1956-tól<!--MÉL.: 1955-től--> ismét a fővárosban volt katedrája, 1974-es<!--MÉL.: 1973-as--> nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai technológiai tanszékén.

A Zemplén Géza nevéhez kötődő szerves kémiai iskola követőjeként kutatásai eredményeként megoldást dolgozott ki több szénhidrát-kémiai problémára, felfedezte a Pictet–Vogel-féle cukorszintézis sztereoszelektivitását,. Emellett behatóan foglalkozott a fenolészterek izomerációjával (Fries-átrendeződés)., a furán- és indolvázas vegyületekkel, valamint az alkaloidokkal.

Vegyészmérnöki munkássága során fontos szerepet a magyarországi gyógyszeripar második világháború utáni újraindításában és fejlesztésében, hozzájárult több gyógyszervegyészeti eljárás kidolgozásához, illetve gyógykészítmény szabadalmaztatásához (B₁-vitamin, ultraseptílultraseptyl, penicillin).

Az átgondolt, korszerű alkalmazott kémiai, kémiai technológiai oktatás úttörő alakja volt, Zsadon Bélával írt egyetemi tankönyve 1968 és 1983 között három kiadást ért meg.

1961-ben és 1970-ben<!--MÉL.: 1950-ben--> Kossuth-díjat kapott.

{{DEFAULTSORT:GyomlayGerec~s GyulaArpad}}<nowiki>