„Dugonics András” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a „Régi magyar írók” kategória eltávolítva; „Magyar írók” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a Bot: Fixing redirects |
||
11. sor:
== Életútja ==
Dugonyi András [[szeged]]i városi kapitány és Imre Katalin fia volt. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|szegedi kegyesrendiek]] figyelmét is. Iskoláit [[1756]]-ban elvégezve -szülei ellenkezése dacára – maga is a rendbe lépett. A szerzetesi próbaévek után [[Nagykároly]]ban bölcseletet, [[Nyitra|Nyitrá]]n hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított [[Erdély]]ben, [[Medgyes]]en. Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére, a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő [[Erdély]], [[Római Birodalom|római]] és [[dákok|dák]], [[hunok|hun]] és [[magyarok|magyar]] történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a [[történelem]] iránt. [[1770]]-ben [[Nyitra|Nyitrára]] helyezték át, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg, emellett azonban a [[költészet]]tel is foglalkozott. [[Gyöngyösi István]] volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak. [[1773]]-ban [[Magyarország]]on eltörölték a [[jezsuiták|jezsuita
Karácsony Chrytostom Incze rendtársa eképp jellemzi Dugonicsot: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyü mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak… Hizelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett.”
18. sor:
Dugonics életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett ''[[Etelka (regény)|Etelka]]'' tekinthető.
A mű, melyet lábjegyzetek sokasága kísér, különös elegye a regénynek és a történelmi tanulmánynak. Dominálnak benne a leíró részek, melyek a honfoglalás kori magyarság szokásaival, életmódjával, magánéletével foglalkoznak. Olyan magyarságképet állít olvasói elé, amelynek alapja a nyelvi, kulturális közösség. Gyimesi István kutatásainak köszönhetően ma már nyilvánvaló, hogy Dugonics e művét nem a [[II. József magyar király|II. József]] által kiadott nyelvrendeletre adandó válaszként készítette. Nem szerepelt céljai között a felkorbácsolt nemzeti indulathullám meglovaglása, az olcsó népszerűségre való törekvés. Irodalmi tevékenységét pályatársai közül többen értetlenséggel fogadták, közéjük sorolható [[Kazinczy Ferenc]] is.
Amint irodalmi, úgy matematikai munkássága is kiváltotta a kortársak és az utókor éles reagálásait. Szénássy Barna, aki Dugonics szakmai kvalitásairól elítélően nyilatkozik, egyenesen „felszínes tudású, emellett túlzott önimádatban szenvedő” egyénnek festi. (Szénássy, ''A magyarországi matematika története'', 107.) Szentpétery Imre tevékenységének értékelésekor fontosnak tartja megemlíteni azt az esetet, melyben „… tanítványai egy vizsga alkalmával a problémákat sem magyarázni, sem elegendőképen bizonyítani nem tudták.” (Szentpétery, ''A bölcsészettudományi kar története'', 266.) Az állítás kissé más megvilágításba kerül, ha figyelembe vesszük, hogy a volt jezsuita Bruna Ferenctől származik, aki a filozófia tanszékre való pályázása alkalmával ellentétbe került Dugoniccsal.) Az utókor negatív, elítélő véleménye nem csupán jellemére, de tanári munkásságára, és alkotásaira is kiterjed. E vádak szerint egyetemi oktatói tevékenysége nem érte el a korszínvonalat, tanítványai nem voltak képesek teljesíteni. Ami pedig matematikai munkáit, a ''Tudákosságnak…könyvei''t illeti, azok alacsony színvonalú fércművek.
35. sor:
== Munkái ==
* ''Troja veszedelme, melyet a régi versszerzőknek irásiból egybe szedett és versekbe foglalt.'' Pozsony, 1774. (Magyarázó jegyzetekkel. Függelékként néhány költeményfordítása található: [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] első [[ekloga|eklogája]], [[Publius Ovidius Naso|Ovidiustól]]
* ''Andreae Dugonicii Argonauticorum, sive de Vellere Aureo,'' LL. XXIV. Pozsony és Kassa, 1778. (Tanítóregény.)
* ''Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei.'' Pest, 1780. (Amelyben az [[Odüsszeia|Odüsszeiát]] követte szabadon.)
* ''A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria.)'' Pest, 1874. (2. bővített kiadás, Pozsony és Pest, 1798.)
* ''A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis).'' Pozsony és Pest, 1798. A szerző ezen munkájával felelt [[II. József magyar király|II. József]] kormányának a [[német nyelv]]et tannyelvül kijelőlő rendelete ellen, a magyar nyelvnek a felsőbb tudományok tárgyalására is alkalmas voltát bizonyítandó. A munka címén hibásan áll második kiadás; csak a két első kötet 2. kiadásához tartozott.)
* ''Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben.'' Pozsony és Kassa, 1788. (Ism. Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 129. l. 2. javított kiadás. Pozsony és Pest, 1791. 3. kiadás. Ugyanott, 1805.)
* ''Az arany pereczek. Szomorú történet öt szakaszokban.'' Pozsony és Kassa, 1790. (2. kiadás. Ugyanott, 1800. Családi regény [[Barcsay Ákos|Barcsai Ákos]] fejedelem korából.)
* ''A gyapjas vitézek, két könyvben.'' Pozsony, 1794. (Magyar átdolgozása a szerző Argonautáinak).
* ''Jeles történetek, melyeket a magyar játék színre alkalmaztatott.'' Pest, 1794. Két kötet. ''(Toldi Miklós, szomorú történet 3 szakaszban. Kún László, szomorú történet 4 szakaszban. Etelka Karjelben, szomorkás darab 4 szakaszban. Bátori Mária, szomorú történet 5 szakaszban.)''
| |||