„Albánia az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Amet Zogu –> I. Zogu albán király |
a Bot: Fixing redirects |
||
2. sor:
==Esat Toptani kormánya és Albánia széthullása==
A korábbi hónapokban [[Mustafa Ndroqi]] vezetésével polgárháborút szító, a [[Közép-albániai Köztársaság]]ot kikiáltó iszlamista csoport bevonult Durrësba, s felvonták a török lobogót. [[szeptember 11.|Szeptember 11-én]] [[II. Abdul-Hamid oszmán szultán|II. Abdul-Hamid]] fiának, [[Burhan ed-Din]]nek felajánlották az albán trónt, s Ndroqi vezetésével általános tanács, tulajdonképpen ideiglenes kormány alakult. [[szeptember 20.|Szeptember 20-án]] a szerbek támogatta Esat Toptani 5 ezres seregével [[Koszovó]] felől átlépte az albán határt, s [[október 2.|október 2-án]] bevonult Durrësba. [[október 5.|Október 5-én]] Esat pasa feloszlatta az ideiglenes kormányzatot, önmagát a Közép-albániai Köztársaság miniszterelnökének, elnökének és a hadsereg főparancsnokának nevezte ki (Ndroqinak felajánlotta az alelnöki posztot), s hadat üzent az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiának]].
A Toptani-kormányt törvénytelennek tartó nagyhatalmak [[október 29.|október 29-én]] beleegyezésüket adták, hogy a görög hadsereg bevonuljon az irreguláris északepiróta (görög) csapatok által fosztogatott Dél-Albániába. [[október 31.|31]]-én a görögök elfoglalták [[Saranda|Sarandát]], [[Gjirokastra|Gjirokastrát]], [[Tepelena|Tepelenát]], [[Përmet]]et és [[Korça|Korçát]]. Olaszország [[október 30.|október 30-án]] lerohanta a [[Sazan-sziget]]et. Miközben Dél-Albánia egyre nagyobb területei kerültek idegen kézre, a Toptani-kormány az ország északi részére sem tudta kiterjeszteni ellenőrzését, csapatmozgásait a [[mirdita]] nemzetségfő, [[Prenk Bib Doda]] rendre visszaverte. Emellett [[november 23.|november 23-án]] kormányellenes felkelés tört ki Közép-Albániában is, s a felkelés vezetői [[december 20.|december 20-án]] [[Kruja|Krujában]] összeültek, ahol [[Haxhi Qamili]] és [[Musa Qazim]] vezetésével megalakították a Krujai Ligát. Esat pasa az olaszoktól kért segítséget a rend helyreállításában, akik rendfenntartás ürügyén [[december 26.|december 26-án]] bevonultak [[Vlora]] városába. [[december 29.|December 29-én]] a Krujai Liga proklamációt adott közre, amelyből kiderült, hogy fő céljuk Toptani elűzése és a török fennhatóság megteremtése az országban. 1914 végére Albánia területe politikai szempontból hét részre szakadt, amelyek északról dél felé haladva a következők voltak:
13. sor:
*belső területei pedig görög megszállás alatt álltak.
A háttérben a három [[antant]]hatalom, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Oroszország]] és Olaszország titkos diplomáciai jegyzékeket váltottak egymással, s ebben körvonalazódtak a végül [[1915]]. [[április 26.|április 26-án]] titokban megkötött [[londoni egyezmény (1915)|londoni egyezmény]] pontjai. Ebben a dokumentumban az antanthatalmak a katonai támogatásért cserébe biztosították Olaszországot arról, hogy megtarthatja a Sazan-szigetet, Vlorát és környékét, amennyiben hadba lép a Monarchia ellen. Szerbiának és Montenegrónak Észak-Albánia nagy részét, Görögországnak pedig a déli országrészt ígérték oda. Csupán egy kisebb, olasz protektorátus alatt álló területet hagytak meg Albániának Durrës fővárossal. [[június 11.|Június 11-én]] a montenegrói hadsereg immár nagyhatalmi támogatással lépte át az albán határt, s elfoglalta a [[Drin]] folyótól északra fekvő területeket, [[június 27.|június 27-én]] pedig Shkodrát is. [[június 12.|Június 12-én]] az [[Ohridi-tó]]nál a szerbek törtek be az országba, támadást intéztek a Krujai Liga ellen, és gyorsan elfoglalták [[Pogradec]]et, [[Elbasan]]t, [[Tirana|Tiranát]] és [[Kavaja|Kavaját]]. A Liga vezetőit, Qamilit, Qazimot és másokat fogolyként Durrësba küldték, ahol Toptani kivégeztette őket. A [[Bulgária|bolgárok]] által megtámadott szerbek [[november 11.|november 11-én]] megkezdték Albánia evakuálását, de a kemény tél és az albán törzsek folyamatos támadása következtében végül 100 ezres emberveszteséggel hagyták el az országot [[1916]]. [[január 14.|január 14-én]]. Ekkor már Montenegróban voltak a Monarchia csapatai is, s [[Cetinje]] eleste után [[január 16.|16]]-án átlépték az albán határt.
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadsereg [[január 23.|január 23-án]] elfoglalta Shkodrát, [[január 25.|25]]-én [[Shëngjin]]t. [[január 28.|Január 28-án]] prominens albánok egy csoportja – [[Prenk Bib Doda]], [[Aqif Elbasani]], [[Fejzi Alizoti]], [[Kara Seit Pasha]] és [[Luigj Gurakuqi]] – Shkodrában kommünikét adtak közre, amelyben felszabadítókként üdvözölték a Monarchia hadseregét. A megszállók még aznap felállították a polgári közigazgatási szervezetet Shkodra központtal, [[August Kral]] vezetésével, aki hagyta kibontakozni az albánok önrendelkezési jogait, s az albán csendőrség megszervezéséhez is segédkezet nyújtott. Eközben a bolgárok is átlépték az albán határt és [[január 29.|január 29-én]] elfoglalták [[Elbasan]]t, de [[január 31.|két nappal később]] a huszonegy éves [[Mat]] vidéki nemzetségfő, [[I. Zogu albán király|Amet Zogu]] csapataival kiverte a bolgárokat a városból. Elbasan után a Monarchia által támogatott Zogu februárban felszabadította [[Fier]]t, [[Lushnja|Lushnját]] és [[Berat]]ot. Az osztrák–magyar csapatok [[február 24.|február 24-én]] megérkeztek Durrëshez, Esat Toptani pedig kormányát feloszlatva elhagyta az országot, ezzel a [[Közép-albániai Köztársaság]] megszűnt.
| |||