„Villámhárító” változatai közötti eltérés

A '''villámhárító''' egy [[fém]]bőljól készültvezető csőanyagból vagykészült elektromos vezető, melyet az épületépítmény tetejére függesztenekerősítenek és dróttalhuzallal összekötik a földdel (leföldelik). Feladata hogy megvédje aaz házatépítményt a [[villám]]tól. Ha aaz villámépítmény azfelett épületetvillám találjaalakul elki, akkoraz a csövetlegrövidebb fogjaúton előnybenigyekszik részesíternihaladni a föld potenciál felé, majdés így a drótonhuzalon keresztül biztonságosan le lesz vezetve a földbeföldelve. A villámhárító nélkül a villám az épületenépület keresztültanyagán mentkeresztül volna áthaladna, ahol tüzet vagy más károkat okozhatott volnaokozhatna.

A villámhárítókat általában vasból, rézből vagy rézbőlmás jól vezető anyagból készítik. [[Benjamin Franklin]] találta fel 1749-ben [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] és, talánesetleg tőle függetlenül, [[Václav Prokop Diviš|Prokop Diviš]] 1754-ben [[Európa|Európában]]. NéhányanVannak, akik úgy gondolják, hogy Prokop Diviš önállóan fedezte volna fel a villámhárítót.<ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 351–357 | last = Hujer | first = Karel | title = Father Procopius Diviš — The European Franklin | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227388}}</ref><ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 358–364 | last1 = Cohen | first1 = I. Bernard | authorlink1 = I. Bernard Cohen | last2 = Schofield | first2 = Robert | title = Did Diviš Erect the First European Protective Lightning Rod, and Was His Invention Independent? | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227389}}</ref>

Ahogy az épületeképítmények egyre magasabbak lettek, a villámvillámcsapás veszélye is növekedettmegnövekedett. A villám megkárosíthatja a majdnem akármilyen anyagból készült építményt (kő, fa, beton, széna vagy acél), mivel a szóbalszóban lévő hatalmas áramokfeszültség felmelegíthetikhatására az átfolyó áram felmelegítheti az érintett anyagokat, amellyel tüzet okozhatnakokozhat.

[[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] Benjamin Franklin fedezte fel a '''"villám„villám vonzót"'vonzót”'' vagy a '''"Franklin„Franklin csövet"'csövet”'' 1749-ben, míg az [[elektromosság]]ot tanulmányozta <ref>[http://www.mos.org/sln/toe/kite.html ''Franklin Sárkánya''.]. </ref>

A [[19. századbanszázad]]ban a villámhárító dekoratívdekorációs eleméelem váltlett. A csövekrevillámhárítókra üvegből készült díszlabdátdíszeket húztak <ref>"''[http://www.antiquebottles.com/lightningrod/fame.html Antique Lightning Rod Ball Hall of Fame]''". Antique Bottle Collectors Haven. (glass lightning balls collection)</ref>. Ezeknek a labdáknakdíszeknek a fő céljuk viszontcélja az volt, hogy bizonyítékokbizonyítékul legyenekszolgáljon aaz esetleges villámütésnekvillámütésre. Ha vihar után labdaa széttörve lettdísz találvaszéttört, akkor a tulajdonosnak ez jelezte, hogy kimeg kell vizsgálnia a csövetvillámhárítót, és az épületetépítményt, lettnem károsodott-e valami károsodás.?

A tüzeket főként az okozza, hogy az áram az épületépítmény magasan ellenállóálló részein keresztül próbál eljutni a földig. A [[Szigetelő|nemvezető anyagok]] magas ellenállása felmelegíti őket az áram hatására, ami károkat okozhat. A villámhárító és a hozzá tartozó földelés azértvédelmet nyújt védelmet, mert az áramotépítmény eltérítilegmagasabb azrészén épülethelyezkedik nemvezető részeitőlel, amia miattvillámcsapás azpedig a [[legkisebb ellenállálásiellenállás út]]onirányába átmegyigyekezve aközvelenül, csövönaz ésépítmény akikerülésével kábelekenleföldelődik.

A 30 méternél alacsonyabb épületeknél a villámhárító egy 45 fokos ''védelemkúpot'' képez <ref>Donlon, Tim, "„''[http://www.buildingconservation.com/articles/lightning/lightn.htm Lightning Protection for Historic Buildings]''". Cathedral Communications Limited, 2001.</ref>, amelynek a földelési sugara megközelítőleg egyenlő a villámhárító magasságával. Magasabb épületeken a védett terület körülbelül 30 méter sugarú lehet <ref name="encyclopaedia_britannica">{{cite book | year = 2010 | title = Encyclopædia Britannica | edition= Encyclopaedia Britannica Ultimate Reference Suite, ''[[Encyclopædia Britannica]]''| pages = "lightning rod." }}</ref>.

Mivel ez nem kielégítő magasabb épületeknél, egy eddigieknél jobb megoldásmegoldást lettfejlesztett kifejlesztveki [[Dr [[Horváth Tibor]] által, <ref>Z. A. Hartono & I. Robiah, "''[http://www.lightningsafety.com/nlsi_lhm/misconceptions-about-lightning.pdf Misconceptions about lightning and its relation to air terminal design errors]", 26. oldal'', CIGRE C4 Colloquium 2010, Kuala Lumpur, 16 – 19 May, 2010.</ref>, az úgynevezett ''gördülő gömb'' technikatechnikát. Hogy megértsük hogyan működik ez, tudnunk kell hogyan "mozog"működik a [[villám]]. Amikor ugrikátívelés van a föld felé, akkor a legközelebbi földeltföldel potenciálú tárgy felé megyigyekszik haladni. A maximális távolságot minden egyes ugrás közöttkisülésnél ''kritikus távolságnak'' nevezzüknevezik és ez arányos az elektromos áramhozfeszültség nagyságával. Ezen a kritikus távolságon belül azokazokon a tárgyaktárgyakon lesznekkeresztül nagyobbfog valószínűséggelmegtörténni megütveaz átívelés, amelyek legközelebb állnak a villámhozvillámot létrehozó magas potenciálú helyhez <ref>Installation requirements for lightning protection systems - UL 96A 4.7.3.4.2</ref>.

Ahogy a villám utazik lefeléátível, azazon a tárgytárgyon leszkeresztül megütvefog haladni, amely a kritikus távolságon belül van, VAGYés földelvepotenciálja közel van a föld potenciálhoz, vagy megegyezik azzal. Ezt figyelembe véve, egy gömböt rajzolhatunk a villám potenciális útpontjailehetséges átívelési pontjai körül. EzEnnek alapján megállapíthatjukalapján megállapítható, melyik tárgyakrészek biztonságosak a villámtól. Ott, ahol nagy valószínűség van, hogy a gömb megérinti az épületetvillámcsapásra, villámhárítót helyezünkhelyeznek el.