|
==Élete==
Apai ágon [[Cipszerek|cipszer]] származású, egyik őse még német birodalmi nemesként települt át Magyarországra, az egykori [[Szepes vármegye]] területére, ahol 1649-ben [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]] lőcsei előnévvel kapott magyar nemességet. Családja [[1824]]-ig a ''Pfannschmidt'' vezetéknevet viselte, s a megye legtekintélyesebb protestáns családjai közé tartoztak. Egyik rokona, [[Zsedényi Ede]] országos hírű politikus, országgyűlési képviselő volt a [[reformkor]]ban, majd a [[kiegyezés]] után [[Deák-párt]]iként ismét, haláláig. Béla apja, Ottó, bányamérnök volt az [[Aknasugatag]] melletti sóbányában.
Középiskolai tanulmányait [[Nagyszeben]]ben majd [[Máramarossziget]]en végezte. Jogi tanulmányait is a város jogakadémiáján kezdte, majd Budapesten fejezte be: jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Az [[első világháború]]ban az [[Olaszország|olasz]] fronton szolgált. Számos kitüntetést kapott cselekedeteiért. Leszerelése után – [[1919]]-ben – a közigazgatásban helyezkedett el: [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]] főjegyzője lett, de a [[Csehszlovákia|csehszlovákok]] internálták, végül [[1924]]-ben [[Magyarország]]ra, [[Tolcsva|Tolcsvára]] települt. Még 1921-ben megnősült, Ferenczfalvi Tavy Olíviát vette el; egy gyermekük született, Lilla (1926).
[[1925]]-től [[1944]]-ig a [[miskolc]]i [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a [[pécs]]i egyetemen tette le [[1928]]-ban. A Tiszai Evangélikus [[Egyházkerület]] világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. [[1929]]-ben – a [[Polgári Demokrata Párt|Független Demokrata Párt]] képviseletében, az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Egy rövid ideig támogatta [[Gömbös Gyula]] politikáját, de [[1939]]-től már az ellenzéki „''Felsőmagyarországi„Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap''”Hírlap” főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot.
1944-ben Budapesten[[Budapest]]en nyitott ügyvédi irodát, a [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] idején pedig bujkált. A nyilasok [[1944]]. [[Október 17.|október 17-én]] mégis elfogták, [[Szilvásvárad]]ra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] tagjává, majd az alakuló ülésen, [[1944]]. [[December 21.|december 21-én]] elnökévé választották, és így [[1945]]. [[Január 26.|január 26-ától]] [[December 7.|december 7-éig]] a [[Nemzeti Főtanács]] elnöke is volt. [[1945]]. [[November 4.|november 4-én]], elnöki mandátuma lejártával, az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a [[Pfeiffer Zoltán]] vezette [[Magyar Függetlenségi Párt]] megalapításában. Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]on már ezene párt színeiben jutott be az országgyűlésbe. A pártja elleni [[Kommunizmus|kommunista]] akció keretében parlamenti mandátumát [[1947]]. [[November 20.|november 20-án]] megsemmisítették ((a komplett frakcióéval együtt); ettől fogva ügyvédként tevékenykedett.
[[1950]]. [[Május 24.|május 24-én]] koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. AZsedényi Béla a gyűjtőfogházban hunyt el [[1955]]-ben, és titokban temették el a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]] [[301-es parcella|301-es parcellájában]]. Rehabilitációját [[1957]]-ben indították el, de mivel addigra már elhunyt, a perújításra csak [[1963]]-ban került sor. A korábbi ítéletet nem nyilvános tárgyaláson megsemmisítették és minden vádpontban felmentették, a családját (és a közvéleményt) azonban csak [[1989]]. [[Július 6.|július 6-án]] értesítették. [[1990]]. [[február 28.|február 28-án]] az Országgyűlés is megemlékezett róla, ünnepélyes újratemetése földi maradványainak azonosítása után, [[1990]]. [[December 20.|december 20-án]] volt. A ceremónián részt vett [[Göncz Árpád]] [[köztársasági elnök]] és [[Antall József]] [[miniszterelnök]] is.
==Emlékezete==
|
