1862-ben a [[Szingapúr]]ban élő Tan Kim Ching ajánlására egy [[Anna Leonowens]] nevű angol nőt hívtak az országba, aki később a nagy thai vita okozója volt Thaiföldön. Még mindig vitatott, hogy milyen mértékben befolyásolta Mongkut fiának, [[Csulalongkorn]] hercegnek a világnézetét, aki a következő uralkodója volt Sziámnak. Mrs. Leonowens története adta az ötletet Richard Rogers és Oscar Hammerstein II ''The King and I'' című musicaljéhez, illetve az ugyanilyen vagy ''[[Anna és a király]]'' címen készített [[hollywood]]i filmekhez. Ezeket a műveket helytelen történelmi tartalmuk és Mongkut király iránti tiszteletlenségük feltételezése miatt hosszabb-rövidebb időkre betiltották Thaiföldön, mivel a thai kormány és a nép is a király és a monarchia elleni sértésként vette azokat. Ennek helyesbítésére két ismert thai személyiség, Seni és Kukrit Pramoj 1948-ban megírták a ''The King of Siam Speaks'' című művet.<ref>{{cite book|last=Pramoj|first=Seni|coauthors=Pramoj Kukrit|title=''The King of Siam Speaks''|publisher=Siam Society|location=Bangkok|date=1987|isbn=9748298124}}</ref> A kéziratot elküldték az amerikai politikus és diplomata Abbot Low Moffatnak, aki beledolgoztabedolgozta azt az 1961-ben írt ''Mongkut the King of Siam'' című biográfiájába.<ref>{{cite book|last=Low Moffat|first=Abott|title=''Mongkut, King of Siam''|publisher=Cornell University Press|date=1968-01-01|isbn=9780801490699}}</ref> Moffat a kéziratot az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] [[Kongresszusi Könyvtár]]ának ajándékozta 1961-ben.<ref>{{cite web|url=http://www.loc.gov/rr/asian/guide/guide-southeast.html|title=''Library of Congress: Asian Collection''|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref>
Anna azt állította, hogy a Csulalongkorn herceggel folytatott beszélgetései az emberi szabadságjogokról, és a ''[[Tamás bátya kunyhója]]'' című mű megismertetése a herceggel ösztönözte őta későbbi uralkodót arra, hogy majdnem 40 évvel később eltörölje a [[rabszolgaság]]ot. Azt tudni kell, hogy a Sziámban fennállt rabszolgarendszer nagyban különbözött az Egyesült Államokbeli rendszertől, ahol a rabszolgaság faji különbségeket alapult. Thaiföldön a szolgaság gyakran önkéntes volt és gazdasági körülményekből adódott. Azokat, akik kínozták szolgáikat, Sziámban megbüntették, és egyes rabszolgák meg is válthatták szabadságukat. A nyugati tudósok és megfigyelők is megállapították, hogy a sziámi rabszolgákat jobban tartották, mint az [[európa]]i szolgákat.<ref>{{cite journal|last=A. Bowie|first=Katherine|title=''Slavery in Nineteenth Century Northern Thailand: Archival Anecdotes and Village Voices''|journal=Kyoto Review of Southeast Asia|url=http://kyotoreviewsea.org/slavery1.htm}}</ref>
