„Suzanne Valadon” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Suzanne Valadon - Nus.jpg|bélyegkép|230px|Suzanne Valadon: ''Aktok'', 1919]]

Suzanne Valadon festőbarátai bátorítására komolyan kezdett foglalkozni a rajzzal és a festéssel. Rajza igen jellegzetesek: alakjait egyetlen körvonallal rajzolta körül, ami valóban remek megfigyelő készségről és rajztudásról ad tanúbizonyságot. Sajátos, hogy rajzain (fia arcképein kívül) szinte kizárólag csak aktokat örökített meg. Pasztellképei Toulouse-Lautrec és Degas hatását mutatják. Festményei egészen más stílusúak: Gauguin és a pont-aveni csoport festőinek hatásáról tanúskodnak. Csendéleteket[[Csendélet]]eket, tájképeket[[tájkép]]eket, [[Arckép|portrékat]] festett. Alkotásain ki kell emelni a szigorú kompozíciós készséget és a vibráló színek használatát. Első kiállítása az [[1890-es évek]] elején volt, ahol főleg portrékat mutatott be, köztük egy [[Erik Satie]] zeneszerzőről készül arcképet is.<ref>Erik Satie-hoz [[1893]]-ban egy közel féléves szerelmi viszony fűzte,. Satie feleségül is akarta venni, de Suzanne visszautasította az ajánlatot.</ref> [[1894]]-ben tagja lett – első nőként – a ''Société Nationale des Beaux-Arts''-nak. [[1921]]-ben a ''Weill''- galériában rendezték meg fiával közös reprezentatív kiállítását. Valadon festészetében a tökéletességre törekedett, nem egy festményét csak 13 év után mutatta be. Megvetette a (pénzügyi) siker hajhászását, azt vallotta, hogy a művészi maximumra kell törekedni mindenek felett.

Művei közül jelentős számú alkotást mutat be a párizsi [[Pompidou központ|Georges Pompidou Központközpont]], a [[grenoble]]-i Szépművészeti Múzeum, a [[New York]]-i Metropolitan Museum of Art és a sannois-i Utrillo-Valadon Múzeum.