|
| honlap = www.milesdavis.com
}}
'''Miles Dewey Davis III''' ([[1926]]. [[május 26.]] – [[1991]]. [[szeptember 28.]]) afroamerikai [[jazz]] [[trombita|trombitás]], [[zenekarvezető]] és [[zeneszerző]], a jazztörténet egyik legnagyobb hatású és legkiemelkedőbb alakja. A [[második világháború]] végétől a 90-es évek elejéig a jazz szinte minden fontosabb mozzanatánál előtérben volt. Olyan kiváló zenészek kezdték nála pályafutásukat, mint [[John Coltrane]], [[Herbie Hancock]], [[Bill Chase]] vagy [[John McLaughlin]].
== Életpályája ==
Miles Davis jómódú középosztálybeli családba született 1926. május 26-án az [[illinois]]i [[Alton]]ban, ahonnan egy évvel később [[St. Louis]]ba költöztek. Édesapja fogorvos volt, anyja, Cleo Henry, tehetséges zongorista, de Miles trombitát kapott apjától a 13. születésnapjára. Lelkesen tanult játszani a hangszeren egy magántanártól, és 17 éves korától szerepelt a helyi Blue Devils nevű bandában. [[1944]]-ben [[Billy Eckstine]] zenekara [[Charlie Parker]]rel és [[Dizzy Gillespie]]-vel St. Louisban lépett fel, és néhány hétig Davis helyettesítette a gyengélkedő harmadik trombitásukat. Nem sokkal később érettségizett, és még abban az évben [[New York]]ba, a jazzélet központjába költözött. Névleg azért, hogy a Juilliard Zeneiskolában tanuljon, de elsődleges célja az volt, hogy újra Parkerrel és Gillespie-vel játsszon.
Hamarosan rendszeres résztvevője lett a [[harlem]]i Minton's Playhouse [[bebop]] jam sessionjeinek. [[1945]]. májusában lépett először stúdióba [[Herbie Fields]] csapatának tagjaként, ősszel pedig – apja jóváhagyásával – végleg otthagyta a Juilliard-t. [[1946]]. elején Parker felvette kvintetjébe [[Al Haig]], [[Curley Russell]] és [[Max Roach]] mellé, miután Gillespie otthagyta. Bár eleinte nem nagyon tudta felvenni a "Bird"- (Charlie Parker) tempóját, de gyorsan tanult, és hatalmas fejlődésen ment keresztül ebben az időszakban. [[Los Angeles]]i turnéjuk során egy belőtt állapotban elkövetett balhé miatt Parkert féléves rehabilitációs kezelésre fogták, erre az időre Davis [[Charles Mingus]]hoz és [[Billy Eckstine]]-hez szegődött. Ahogy Parkert kiengedték, újra együtt játszottak, de [[1948]]. végére számos nézeteltérésük miatt Roach és Davis kiváltak a formációból.
=== Birth of the Cool ===
=== Jazz-rock korszak ===
Annak ellenére, hogy a 20 perc körüli absztrakt számok nem voltak rádióban játszhatók, a ''Bitches Brew'' [[1976]]-ra aranyalbum lett (több, mint félmillió példányban kelt el). Amíg a rock világában egyöntetűen pozitív volt a fogadtatása, jónéhány jazzkritikus nem tudott mit kezdeni vele, és "zajnak" vagy "dollárjel zenének" titulálták. Saját zenekaruk révén Zawinul ([[Weather Report]]), McLaughlin ([[Mahavishnu Orchestra]]), Corea ([[Return to Forever]]) és Hancock ([[The Headhunters]]) is a fúziós zene – jazz-rock vagy jazz-funk – kulcsfigurájáva vált később.
[[Karlheinz Stockhausen]] csellista zenéje újfent kreatív korszakott eredményezett Davisnél [[1972]]. után, bár ez csak rövidebb ideig tartott. Azokat a számokat, melyeken érezhető Stockhausen hatása, "űrzenének" nevezte el közönsége. Az ''On The Corner'' albumon funk elemeket ötvözött tradicionális jazz dallamokkal, célja a fiatal afro-amerikai közönség elérése volt, de értetlen fülekre talált. Ezután teljesen új csapatot szedett össze olyan zenészekből, akiknek nem sok tapasztalatuk volt a jazz területén. Az eredmény (''In Concert'', [[1972]]) nem elégítette ki Davist, így továbblépett. A következő – [[Pete Cosey]], [[Reggie Lucas]] gitárosból, [[Michael Henderson]] basszusgitárosból, [[James Mtume]] ütősből és [[Al Foster]] dobosból álló – formációja két évig egyben maradt, Davis ekkoriban billentyűs hangszerekkel és szintetizátoros trombitával szerepelt. Ízületi gyulladás miatti fájdalmai rendszeres alkoholizáláshoz és kokainfogyasztáshoz vezettek, és műtétekre is szüksége volt.
[[1975]]. júliusától Davis mintegy hat évre eltűnt a nyilvánosság elől. Ennek oka eleinte általános kimerültsége és a műtéteiből való lábadozás lehetett, de valószínűleg drog- és gyógyszerfüggősége is közrejátszott, továbbá belefáradt abba, hogy sokan nem értették és kritizálták állandó útkeresését. Abbahagyta a rendszeres gyakorlást, vendégei elbeszélése szerint a nap 24 órájában ment nála a televízió, és alig hagyta el rendetlen lakását. Ebben az inaktív időszakban készült felvételei jórészt kiadatlanok maradtak.
=== 80-as évek ===
|
