„Szálláskertes település” változatai közötti eltérés

A '''szálláskertes''', más elnevezéssel '''kétbeltelkes település''' Magyarországon a [[Kora újkori magyar történelem|kora újkorban]] elsősorban az [[Alföld]]ön elterjedt [[megosztott település]]típus, amely mára gyakorlatilag megszűnt.

 

Minden család két [[beltelek]]kel rendelkezett, egyiken állt az általában körülkerítetlen lakóház a városközpontban, a másik telek pedig a rajta álló gazdasági épületekkel a várost körülvevő övben (''kertség'') vagy a lakóövezettől elkülönülő csoportban helyezkedett el. A gazdasági telket nevezték ''szálláskert''nek, ''akó''nak, ''akókert''nek, ''ólaskert''nek, ''majorkert''nek, ''istállókert''nek, ''szérüskert''nek vagy egyszerűen csak ''kert''nek is.

 

A kétbeltelkes települések sűrűn beépített belső magját gyakran vette körül (palánk)fal, és a településnek igen gyakran körkörös elrendezése volt. A 19-[[20. század]] között gyakorlatilag mindenhol megszűnt a rendszer a fenyegetettség csökkenésének is köszönhetően. A két telek méretbeli különbsége (a belső kisebb, a külső nagyobb volt) máig megfigyelhető számos város építészetében. Jó példa erre [[Hajdúböszörmény]], mely a mai napig megőrizte gyűrűs felépítését.

 

==Külső hivatkozások==

*{{cite encyclopedia |title = megosztott település|encyclopedia= Magyar Néprajzi Lexikon|publisher= Akadémiai Kiadó|location= Budapest|year=1977-1982|url=http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1653.html|id= }}