„Magzati keringés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A méhlepény: elütés |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[File:Fetal circulation.png|bélyegkép|jobbra|300px|A magzati vérkeringés robbantott rajza]]
A '''magzati''' vagy '''foetoplacentaris''' keringés lényegesen különbözik a születés utáni keringéstől. Ez szükségszerűen következik abból, hogy a magzat tüdeje még nem funkcionál, így a kis vérkör sem működik, a magzat egész gázcseréjét, tápanyagellátását és anyagcsere végtermékeinek
== A méhlepény ==
A méhlepény (placenta; kb. 20 cm átmérőjű, 500 g súlyú korong alakú szerv) anyai és magzati részből tevődik össze. Funkciói - beleértve endokrin működését - olyan sokrétűek, hogy azzal külön szócikk foglalkozik. Itt
== A [[köldökzsinór]] ==
A [[magzat]]ot és a méhlepényt köti össze. Magzati eredetű, érett kocsonyás [[kötőszövet]]ből áll, aminek hatása félkemény gumiburkolathoz hasonlítható. Ez a sajátossága védi a benne futó magzati ereket a nyomástól és a megtöretéstől. Ezek kóros vagy rendkívüli körülmények között azonban bekövetkezhetnek: előbbi a köldökzsinór fejlődési
== A köldökzsinórban szállított vér eredete és további útja ==
A köldökzsinór két artériája ''(arteria umbilicalis)'' a magzati belső csípőverőerekből ''(arteria iliaca interna)'' ered. A köldökzsinóron keresztül a méhlepény magzati bolyhaiban egészen hajszálerekig elágazódik. A benne lévő vér itt - a bolyhok határrétegein keresztül - salakanyagait leadja, ugynakkor az anyai vérből oxigént és tápanyagokat vesz fel. Az oxigén hatékony felvételében szerepet játszik az, hogy a magzati hemoglobin oxigén kötő képessége (affinitása) nagyobb, mint a felnőttkori vérfestéké. Az így felfrissült vér a köldökvénán ''(vena umbilicalis)'' áramlik vissza a magzatba.
== A köldökvénán visszaáramló vér megoszlása ==
Itt mintegy fele-fele arányban két irányba áramlik. Az egyik fele a májkapu vénához ''(vena portae)'' vezetődve a máj állományába kerül, és ezen átszűrődve közvetve, a másik fele egy elkerülő vezetéken (''ductus venosus''; Arrantius-féle vezeték) közvetlenül az alsó fő visszérbe ''(vena cava inferior)'' ömlik. (A legfrissebb vért tehát a máj kapja.) A vena cava inferior vére a jobb pitvarba ömlik, itt azonban áramlástani okokból nem igen keveredik a felső nagy visszér ''(vena cava superior)'' vérével, hanem az akkor még nyitott pitvarok közötti sövény nyílásán (foramen ovale) átáramlik a bal pitvarba, majd onnan a bal kamrába. A bal kamrából így viszonylag friss vér pumpálódik a főverőér kezdeti szakaszába. A főverőér ívének végénél azonban a jobb kamrából eredő tüdőverőér és a fővérőér között ismét fontos összeköttetés, a Botallo-vezeték ''(ductus arteriosus)'' található, ahol a jobb kamrából kipumpált vér is a véráramhoz csatlakozik, és a vér keveredése teljessé válik. Az addig eredő artériák (
== Következmények ==
A fentiekből következik, hogy az egykörös vérellátás valamennyi területen változó mértékben kevert vérrel látja el a szerveket és testrészeket. A vér "frissességének" ez a különbözősége a magzat, majd az újszülött testarányaiban és szerveinek, testrészeinek fejlettségében is kifejezésre jut. A legjobb vérellátású máj a magzati korban a
== Változások a születéskor ==
Az előbb felvázolt keringési rendszer pillanatok alatt megváltozik a megszületéskor. A felsírás azt is jelenti, hogy beindult a [[tüdő]]légzés és ezzel együtt a kisvérkör. A nyomás- és áramlási viszonyok megváltozása (és egyéb mechanizmusok közreműködésével) záródnak a köldökerek (a köldökellátás csak praktikus és biztonsági célokat szolgál), funkcionálisan záródik a foramen ovale és a Botallo-vezeték. (Mindezek teljes anatómiai
== Források ==
|