A '''faggyúmirigy'''ek a [[bőr(anatómia)|bőrben]] található [[külső elválasztású mirigyek]]. Általában a szőrtüszőkhöz csatlakozva fordulnak elő, és váladékukat a szőrtüszőkből eredő szőrszálakhoz csatlakozva ürítik. Ezzel funkciójuk kettős: egyrészt zsíros váladékukkal elősegítik a szőrszálak vízállóságát és rugalmasságát, másrészt a bőrre jutó váladékuk a bőr hasonló tulajdonságait biztosítják. A szőrtüszőktől függetlenül is előfordulnak, mint pl. a női szeméremrés kisajkainak bőrében. Váladéktermelésük sajátos, un. holokrin típusú, ami az jelenti, hogy az alapi rétegben képződő sejtek a felszín felé nyomulásuk közben faggyú elő anyagokat halmoznak fel, majd – fokozatosan elhalva – teljes mértékben (holos = telejes, egész) [[mirigy]]váladékká alakulnak. Alakilag több, összetartó lebenyből álló mirigyek. Igen jól fejlett faggyúmirigyek (Meibom-féle glandulae tarsales) találhatóak a szemhéjak állományában, amelyek a szemhéjak szemrést határoló szélén nyílnak, ahol váladékuknak jelentős szerepe van a [[szem|szemhéjak]] összetapadásának meggátlásában. A faggyúmirigyek fertőzéses [[gyulladás|gyulladásai]] – szövődmények nélkül is – igen kellemetlenek és fájdalmasak, és főleg serdülőkorban sok esztétikai és egyben lelki problémát is okoznak. (Mittesszerek, melyek kisebb gyulladásakor pattanások, ezek kiterjedésével súlyos panaszokat és veszélyeket okozó furunkulusok (helyi bőrtályogok) képződnek. Ezek szerencsére – nem elhanyagolt állapotban – bőrgyógyászatilag, esetleg helyi sebészeti beavatkozással jól kezelhetőek.
