[[Kép:Sinka István sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Sinka István sírja [[Budapest]]en. [[Farkasréti temető]]: 6/7-1-81.]]
Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász volt [[Nagyszalonta]] környékén. 1919-ben házasságot kötkötött Pap Piroskával. 1920-ban [[Vésztő]]n telepedett le. A [[Magyar Falu]] című „fajvédő” újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. [[Féja Géza]] 1932-ben [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A [[Szeghalom|szeghalmi]] gimnázium vállalta első kötetének kiadását. [[Veres Péter]]rel, [[Szabó Pál (író)|Szabó Pállal]] és [[Barsi Dénes]]sel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a ''[[Kelet Népe]]'' című folyóiratot. Versei a ''Szabadságban'', a ''Komádi és Vidéke'' című lapban, a [[szlovákia]]i ''Magyar Írásban'', majd a ''Válaszban'', a ''Hídban'', a ''Szabad Szóban'', a ''Magyar Életben'' és a ''Magyar Útban'' jelentek meg. 1936-ban [[Budapest]]re költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után [[Péczeli Katalin]]nal kötött házasságot 1937-ben. 1939-ben [[Püski Sándor]], a ''Magyar Élet'' kiadója jelentette meg ''Vád'' című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek [[Szén Magda]], harmadik felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben ''Eltűnik a hóri domb'' című elbeszéléskötetével jelentkezett újra.
