„Dura-Európosz” változatai közötti eltérés

'''Dura-Európosz''' a szíriai sivatagban, az [[Eufrátesz]] mellett, '''Szálhije''' közelében az Eufrátesz jobb partja fölött emelkedő 90 méter magas meredek lejtőn található ókori romváros, mely régészeti szempontból rendkívül fontosnak tekinthető, mivel azt már 257-360 körül elhagyták, és érintetlenül feküdt a sivatag homokja alatt egészen [[1921]] márciusáig, véletlennek köszönhető felfedezéséig.

 

== Fekvése ==

Deir ez-Zórtól 92 km, Az [[Eufrátesz]] folyó jobb partján, [[Szálhije]] város közelében.

 

A homok takarta romvárost [[1921]] márciusában fedezte fel egy angol tiszt, aki csapattestével az [[Eufrátesz]]nél állomásozott Szálhije magasságában, s jelentette, hogy nagyszerű állapotban levő falfestményeket fedezett fel.

[[1922]]-[[1936]] között az itt folytatott francia ásatásokkor gyönyörő freskókat, görög, latin és palmyrai feliratokat találtak itt.

 

Időszámítás előtt a 4. évszázad vége körül szeleukida uralkodók alapították, I. Szeleukosz Nikátor épített itt erődítményt és '''Europosz'''-nak nevezte el a Szeleukidák makedóniai származási helyéről és e név elé került a semita '''dur (a)''' szó, mely erődítményt jelent.

Keletkezését és felvirágzását is kedvező elhelyezkedésének köszönhette, mivel a meredeken emelkedő terület szélén uralta az Eufrátesz völgyét, könnyen ellenőrizve a folyón át vezető kereskedelmi utat, egyben részt vett a Perzsa-öböl és a Földközi-tenger közötti áruforgalom lebonyolításában. A város helyzetét tekintve a már i. e. 18. században elnéptelenedett [[Mari (városállam)]] utódja lett, amely korábban 25 km-el délebbre állott, hasonló elhelyezkedésben.

A területet három oldalról; keletről, északról és délről szakadékos meredély zárja le, a folyónál pedig egy sziklás magaslat kínálkozott a citadella építésére, s egyedül csak nyugatról, a sivatag felől kellett megerősíteni.

Az i. e. 3. században a parthusok foglalták el, fennhatóságukat akkor is megtartva, mikor i. e. 64-ben [[Pomeius]] elfoglalta [[Szíria|Szíriát]].

A rómaiaknak csak 165-ben sikerült elfoglalniuk, majd tovább erősítették.

 

== Régészeti feltárások ==

A romterület Szálhije városától kissé nyugatra húzódó betonútról közelíthető meg, ahonnan elsőként a hosszú tornyokkal biztosított nyugati fal pillantható meg, mely a várost védelmezte egykor a pusztai fennsíkról várható támadásoktól. Közepén emelkedik a sivatagi oldal felőli egyetlen régi bejárat, melyet ''Palmyra-kapu''-nak neveztek el. Itt kezdődik Dura-Európosz 14,3 méterre kiszélesedő főútja, mely fedett bazárokon keresztül az eufráteszi oldalig vezetett egykor.

A ''palmyrai istenek templomát'' a város északnyugati sarkában tárták fel. Ezt az istenhármast, közülük különösen '''Baal''' istent itt az Eufrátasznél is tisztelték. Ez az a szentély, melynek falfestményeit [[1921]]-ben az angol tiszt felfedezte, és ezzel felhívta a figyelmet Dura-Európoszra.

 

A feltárások azt mutatták, hogy az ókori városban a keresztény és a zsidó vallás mellett Dura-Európoszban tisztelték a görög, a római, a palmyrai, a mezopotámiai és az iráni isteneket is.

 

[[fr:Doura Europos]]

[[he:דורה אירופוס]]

[[ja:ドゥラ・エウロポス]]

[[lt:Dura-Europas]]