„Olbers-paradoxon” változatai közötti eltérés

Ugyanakkor az ősrobbanás elmélet és a vöröseltolódás nyilvánvaló jelensége nélkül is megállapítható a (jelenlegi állapotú) univerzum véges kora a [[hidrogén]] matematikai kiértékelése útján. Tegyük fel, hogy a csillagok teljes tömegének és az univerzum teljes tömegének hányadosa nem nulla. Egy bizonyos idő elteltével bármely csillagban túlságosan sok hidrogén (vagy nehezebb elem) alakul át [[hélium]]má, ami miatt a [[magfúzió]] nem folytatódhat. Ebből az a következtetés vonható le, hogy egy adott csillagban egységnyi idő alatt héliummá alakult hidrogén osztva a csillag tömegével nem eredményez nullát. Ha ezt a korábbi állítással kapcsoljuk össze, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a csillagokban héliummá alakult összes hidrogén osztva az univerzum tömegével nem nulla. Nincs olyan ismert folyamat, amely a nehezebb elemeket hidrogénné alakítaná át a szükséges mennyiségben, egyébként is ezek bármelyike ellentmondana a [[termodinamika]] második törvényének. Emiatt a csillagokban található „összes” hidrogén héliummá alakításához szükséges idő véges, és a folyamat nem fordul meg. Ezek után csak a nehezebb elemeket égető csillagok maradnak meg (és ezek is kihűlnek, amikor az elemek sorrendjében elérik a [[vas]]at; ezt az eseményt ismerik az univerzum [[hőhalál]]aként). Ez az esemény még nem következett be, emiatt vagy az univerzum véges korú, és története során nagy változásokon ment át, vagy létezik egy nagy mértékben egzotikus folyamat (melynek létezésére nincs közvetlen bizonyíték), amely a működéshez szükséges hidrogént termeli.

 

 

== Források ==