|
Apja neve ''Beeri'', felesége ''Gomer'', Diblaim leánya. Életéről keveset tudunk. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az egyetlen próféta volt, aki nem csak hirdette az igét Izraelben, hanem onnan is származott. Beszédeiben leginkább Efraim és Benjamin területén lévő helyeket említ, nem említi viszont sem [[Júda (állam)|Júdát]], sem [[Jeruzsálem]]et. Egy utalás elárulja azt is, hogy ellenségesen viselkedtek vele, "bolond prófétának" nevezték.
A neve alatt fennmaradt könyv az [[ószövetség]]i kánonban a [[kispróféták]] gyűjteményének része, Hósea szerzősége kétségtelen. Könyve számtalan történelmi utalást tartalmaz, ezek alapján elmondhatjuk, hogy a Jehu-dinasztia bukása utáni zűrzavaros időszakban tevékenykedett, erre utal a szír-efraimita háborúra tett utalás, amely kiváltotta az [[asszír]] [[III. Tukulti-apil-Ésarra]] (bibliai Tigletpilezer) támadását Izrael ellen. A könyv még [[Szamária]] bukása előtt íródott (14,1).
==Hósea könyveForrások ==
A neve alatt fennmaradt könyv az [[ószövetség]]i kánonban a [[kispróféták]] gyűjteményének része, Hósea szerzősége kétségtelen. <!--Innen az egész szócikk másolmány-->Hósea a két részre szakadt héber állam északi részében, [[Izrael]]ben élt. Noha életéről közelebbi adatok nem maradtak fenn, annyi bizonyosnak látszik, hogy hivatalos próféta volt. Első beszédeit [[Kr. e. 780]] körül tartotta, az utolsókat talán [[Kr. e. 730]] körül. Prófétai beszédei legfőképp [[II. Jeroboám]] király ([[Kr. e. 786]] - [[Kr. e. 746]]) politikájával foglalkoznak. Szavainak mégsincs igazi politikai töltete (szemben [[Izaiás]]sal), eszménye a Jahvéhez hű régi, elszigetelt sivatagi Izrael.
Sok esetben a régi legendákra támaszkodik, beszédei leggyakrabban az Izrael „gyermekkorára” vonatkozó mondatokkal, a sivatagi vándorlás felidézésével kezdődnek. Kora országának helyzetét megvetően a bűn és a paráznaság szavakkal jellemzi. Az izraeli állam azon törekvéseit, hogy szilárd helyzetet teremtsen magának a [[szíria]]i kisállamok közt, illetve hogy enyhe vazallusi kötelezettségvállalással enyhítse az [[asszírok]] fenyegetését, mély megvetéssel emlegeti. A paráznaságot Jahve megcsalásának fogja fel, az idegen istenek imádatát pedig mint a legrettenetesebb bűnt említi. Politikai állásfoglalásai inkább általános jellegű szidalmak, mintsem gyakorlatias ítéletek, a realitásokra egyáltalán nincs tekintettel, kizárólag a múlt eleve idealisztikusan kezelt eszményeiből indul ki. Költői hangja roppant hatásos, gazdag a képalkotásban, szörnyű fenyegetéseit hatásos képekben tárja hallgatói elé:
:Olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán,
::mint a párduc, lesben állok az úton,
:lecsapok rájuk, mint a kifosztott medve,
::feltépem szívük burkát,
:felfalom őket ott, mint a nőstényoroszlán,
::a mező vadja szaggatja szét őket.
:(Oz 13,7-8)
Képei szaggatott egymásutánja elárulja szenvedélyességét, zaklatott, a monománia határait súroló indulatait. Efraim, azaz Izrael, „meg nem fordított” (azaz odaégett) lepény (Oz 7,8); „esztelen, balga galamb” (7,11); „kiszáradt fa” (9,13); „betört üsző” (10,11); „szelet evő” (12,1). Nyugtalanító hatása, amely még szeretetet és megbékélést ígérő szavaiból is árad, képeiből ered. Izrael képei szinte csak akkor nyugodtak, amikor a hajdankorról szól.
[[Biblia]]i könyve első és harmadik fejezete prózai elbeszélés Hósea házasságáról részben harmadik, részben pedig első személyben. Jahve parancsára egy parázna nőt vett feleségül, gyermekeinek pedig beszélő neveket adott: Jiszreel, ami egy szörnyű gyilkosság színhelye (2Kir 9,22-27); Lórúhámá ([[héber nyelv]]en: Nincs nyugalom); Ló-ammi (Nem a népem). Felesége elhagyta, ám vissza kellett fogadnia, ezután bezárta otthonába, de végül megbékélt vele. Saját történetét [[allegória]]ként használta, Jahve és Izrael viszonyára alkalmazva. Az allegorikus értelmezés miatt az egész történet fiktívnek hat, de egyes kutatók szerint Hósea valós életrajzi elemeit tartalmazza. Hósea felesége, Gómer, a [[kánaán]]i kultikus prostitúció „parázna nője” lehetett. Így megérthető Hósea prófétai beszédeinek egyik leggyakoribb motívuma, Izrael hűtlenségének és paráznaságának felemlegetése: saját házasságából, felesége hűtlenségéből merítette azokat a tapasztalatokat, amelyekkel később országa politikai és vallási helyzetét is allegorikusan magyarázta.
==Források==
*{{VIL copy|4|612–613}}<!--Csak a fele, jelöltem, honnan másolmány-->
*Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése II. Szent István Társulat, 2002. ISBN 963-361-376-0
|
