|
A '''CinemaScope''' annak az anamorfikus, [[35 mm-es film]]es formátumnak az elnevezése, melyet a [[20th Century Fox]] filmstúdió mutatott be – elsőként a világon – [[1953]]-ban.
A CinemaScope eljárás az ún. anamorfikus nyújtási technológiát használja, minek következtében a szélesvásznú filmet "belegyömöszölik"„belegyömöszölik” a 35 mm-es film 1.,33:1-hez képarányú[[képarány]]ú filmkockájára, majd a moziban a kellő képarányra „nyújtják” azt. Sokan kísérleteztek ezzel az eljárással a [[20. század]] első felében, de ez érdektelenségbe fulladt. Az 501950-es évek elején számos filmstúdió próbált versengeni a televíziókkal, emiatt sok technikai újítást bevetve, többek közt a [[3D]]-s filmet. Korábban a [[Cinerama]] technológiával mutatták be az első szélesvásznú filmeket, de ez költséges megoldás volt, mellesleg csak speciális mozikban lehetett játszani. Az anamorfikus film egy sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelentett. Miután megvásárolta azt eredeti szülőatyjától, a Fox „CinemaScope” névre keresztelte ezt a filmtechnikát, majd [[1953]]-ban [[A Palást]] c. ókori eposzával mutatta be a nagyközönségnek. A CinemaScope hatalmas szenzáció és siker lett, az 1950-es és 1960-as évek legnépszerűbb filmes újításává nőve ki magát.
Számos filmstúdió nem bírt ellenállni a Fox sikerének és megvette tőlük az eljárást. Ezek közé tartozik a [[Metro-Goldwyn-Mayer]], a [[Warner Bros.]] és a [[Universal Pictures]]. SikSok filmstúdió inkább másfajta szélesvásznú eljárások kifejlesztésébe fogott, méltó rivális után kutatva, például [[Paramount Pictures]] – [[VistaVision]], [[RKO Pictures]] – [[Superscope]]. Végül ők bizonyultak a veszteseknek. Külföldön – főképp Európában – a filmesek ugyanilyen anamorfikus eljárást használtak nagyobb szabású filmjeikhez, de hogy ne kelljen a Fox-nakFoxnak a névhasználatért fizetni a különféle cégek a saját eljárásaiknak különféle neveket találtak ki, például [[Franscope]], [[Agascope]]. Végül a [[Panavision]] cég által kibocsátott Panavision formátum vezetett a CinemaScope és klónjainak eltűnéséhez.
A CinemaScope az 1960-as évek közepére teljesen eltűnt, tízéves uralkodása alatt azonban számos legendás filmet „nemzett”: [[A palást]] (1953), [[Édentől keletre]] (1955), [[Haragban a világgal]] (1955), [[Anna és a sziámi király]] (1955), [[Tiltott bolygó]] (1956), [[Börtönrock]] (1957), stb.
A CinemaScope-ot kezdetben, 1953-ban hangszalag nélküli filmre rögzítették, a hangot külön hangfalból sugározva. Ezáltal a néma 35mm35 mm-es film 1.,33:1 képarányából a 2-szeres anamorfikus nyújtással 2.,66:1 arányú óriásfilmet csináltak. Egy évvel később már hangszalagra rögzítették a hangot, így a képarány lecsökkent 2.,55:1-re. 1956-tól sztereofonikus hangot társítottak az anamorfikus képhez, így azóta – máig is – 2.,35:1 az anamorfikus filmek képaránya.
{{nincs forrás}}
|
