„Koós Ferenc” változatai közötti eltérés

Koós Ferenc 1828. október 18-án született [[Magyarrégen]]ben. Szülei: Koós Lőrinc [[unoka]]iunokái, és Váradi Szőcs Zsuzsánna [[nagyernye]]i születésűek. Az édesapja módos – bérest is tartó – jobbágy, és a magyarrégeni ref.református egyház gondnoka volt. Négyéves korában meghalt az édesanyja.

[[1840]]-ben, mint szolgadiák kerülkerült be a marosvásárhelyi református kollégiumba. [[1843]]-ban az édesapja is meghalt. [[1846]]-ban subscribált, addig szolgadiák volt, és még a nyarakat is azoknál a diákoknál töltötte, akiket szolgált. [[1846]] és [[1848]] között már javult a helyzete egy keveset, mert már a tanítványaitól kapott annyi pénzt, hogy szűkösen fenntarthatta magát. Ekkor jött aaz [[1848/49-es forradalom, és szabadságharc]], amelyben aktívan részt vett. A szabadságharc bukása után Tancson húzódott meg, majd 1850-ben visszament a kollégiumba, és elvégezte azon tanulmányait melyek a papi[[pap]]i pályához voltak szükségesek. (Az édesapjának vágyát is teljesítette ezzel). Ekkor már magán és kosztos tanítványai is voltak, és az utolsó évben már köztanító lett, vallást[[hittan]]t, latint[[latin]]t és mértant[[mértan]]t tanított.

A bukaresti reformátusoknak volt egy kis fatemplomuk, mellette egy szerény papi és harangozói lakás, és ettől 3 kilométerre egy 15 holdas temetőjük, amelyet [[Sükei Imre]] tiszteletes kapott a román államtól. Koós Ferenc, hogy a híveit összeszedje, legelőször egy dalárdát szervezett. Azután megszervezte a gyermekek [[magyar nyelvennyelv]]en való tanítását, összetoborozva negyven magyar gyermeket. [[1856]]-ban a templom mellé egytantermes, de 70 gyermeket befogadó nagyságú iskolát építtetett, [[1857]]-ben közadakozásból két új haragot öntettek 120 aranyért, és felszerelték az új iskola mellé. [[1858]]-ban körülsáncolták a temetőt, [[1859]]-ben őrházat építettek, kutat ástak, és fákat ültettek. A temető nagy részét kiadták bérbe földművelésre.

„Az a templom, melynek építéséért annyit állottam ki, ma áll és állani fog századokon át Románia fővárosában, rendületlen emlékként önzetlen fáradozásaimnak. Álljon is azt kivánomkívánom, és legyen védvára anyanyelvünknek, és az evangéliumi hitélet örök forrásának.”

Időközben még a „Hunnia” magyar olvasóegyletet is létrehozták a [[bukaresti magyarok|bukaresti magyar]] értelmiségiek, akik között Mester Ede gyógyszerészt, és [[Szatmári P. Károly]] fényképészt, később neves festőt találjuk, és amelynek könyv- és pénztárosa Koós Ferenc volt. Ez később ugyanilyen néven kaszinóvá alakult át. Ebből lett aztán a saját épülettel rendelkező „Bukaresti Magyar Társulat” [[1858]]-tól kezdve minden farsangon magyar bálokat[[bál]]okat szerveztek, ahol „megtanultunk nemesen mulatni, illemesen társalogni”.

Ugyanezekben az években létrehozták a bukaresti Magyar Temetkezési Egyletet is. Megalapította Dr. Oroszhegyi Józsával és Váradi Ádámmal a „Bukaresti Magyar Közlöny”-t is, ez azonban fél év után megszűnt. A „Hunnia” keretén belül a tiszteletes megszervezte a Kolozsvári opera- és népszínműtársulat vendégszereplését, amelyet még a pesti opera kiválóságai is kiegészítettek. Olyan nevek fordultak elő köztük, mint [[Hollósy Kornélia]].

Nagy jelentőséggel bír az is, hogy 1860-1866 között tehetséges magyar gyermekek taníttatását szervezte meg a marosvásárhelyi[[marosvásárhely]]i református kollégiumban, akik közül Sándor József az [[EMKE]] későbbi főtitkára lett, de orvos, mérnök, bankhivatalnok is kitellett belőlük. [[1868]] után a fenti munkássága miatt a helyzete ellehetetlenült Bukarestben, ezért hazajött. [[1870]]-ben a [[Déva|Déván]] létesítendő tanítóképző tanára és igazgatója lett. [[1873]]-ban áthelyezik [[Máramarossziget]]re ugyancsak ebben a minőségben 1876-78 között királyi tanfelügyelő [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce – Naszód vármegyében]].