„Hutÿra Ferenc” változatai közötti eltérés

Szepeshelyi '''Hutÿra Ferenc''' ([[Szepeshely|Szepeshely-Zsibra]], [[1860]]. [[szeptember 6.]] – [[Budapest]], [[1934]]. [[december 21.]]) állatorvos, orvos, patológus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1910), rendes (1921), majd tiszteleti (1934) tagja. A magyarországi [[állatorvos-tudomány]] kimagasló jelentőségű, világszerte elismert alakja, az állatorvosi [[patológia]], [[járványtan]], [[belgyógyászat]], [[immunológia]], [[szerológia]] és [[virológia]], valamint az igazságügyi állatorvostan terén végzett munkássága egyaránt kiemelkedő. Nevéhez fűződik a korszerű [[orvostudomány|humánorvosi]] szemlélet és gondolkodásmód meggyökereztetése az állatorvos-tudományban. A budapesti [[Szent IstvánÁllatorvostudományi Egyetem|Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola]] megszervezője és három évtizeden keresztül rektora volt.

[[Késmárk]]i és [[igló]]i alapiskolái után gimnáziumi tanulmányait [[Znióváralja|Znióváralján]], [[Eger]]ben és [[Lőcse|Lőcsén]] végezte. 1878-ban a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetem]] orvosi karára iratkozott be, ahol az 1880/1881-es tanévben az élettani intézet demonstrátora volt. 1883-ban szerezte meg orvosi oklevelét, de már 1882-től gyakornokként dolgozott [[Scheuthauer Gusztáv]] mellett az egyetem kórbonctani intézetében. 1886-ban az állatorvosi[[Állatorvostudományi tanintézetEgyetem|Állatorvosi Tanintézet]] kórbonctani segédtanárává nevezték ki, majd nyugat-európai körútra ment, amelynek során Ausztria, Németország, Dánia, Belgium, Franciaország és Svájc egyetemi állatorvosi intézeteinek munkáját tanulmányozta. Hazatérést követően, 1887-ben az állatorvosi kórbonctan előadó tanára lett. 1888-ban átvette az állatorvosi belgyógyászati klinika vezetését, s az állatorvosi belorvostan és járványtan rendes tanáraként végzett oktatótevékenységet, 1889-ben pedig az állatjárványtan, állat-egészségügyi rendészet és hússzemle magántanárává nevezték ki.

Az 1890-es elejétől aktívan részt vett az állatorvosi[[Állatorvostudományi tanintézetEgyetem|Állatorvosi Akadémia]] szervezeti átalakításában, s 1897-ben aza új nevén Állatorvosi Akadémiatanintézet igazgatója lett. 1899-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, egyúttal az önállósodott [[Szent István Egyetem|Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola]] első rektora lett, s ezt a posztot egészen 1931-ig betöltötte. 19001901-banben a belgyógyászati klinika vezetését átadta [[Marek József]]nek, s a főiskola járványtani intézetének munkáját irányította tovább. 1906-ig a húshigiénia, 1927-ig a járványtan, 1927-től haláláig a törvényszéki állatorvostan tárgykörök előadó tanára is volt, 1917-ben pedig ideiglenesen megbízták a patológiai tanszék vezetésével is.