Wikipédia

„Pinerolo” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam Helenkeit (vita) szerkesztését (oldid: 9032006)
32. sor:
1064-ben Pinerolot a san veranoi benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás, aki 1243-ban IV. (Savoyai) Amadé javára lemondott róla.
 
1536-tól 1574-ig [[francia]] fennhatóság alatt állt,majd ezt követően Emanuele Filiberto gróftól városi rangot kapott.az 1631-es cherascoi szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, [[Richelieu]] bíboros [[Vauban|Vaubannak]], a korszak legnagyobb francia hadi mérnökének adta azzal, hogy Pinerolóból erős védvárat hozzon létre, ami biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézművesműhelyt lebontottak, ahonnan munkások [[Lyon|Lyonba]] költöztek. Pinerolo erődjét, a [[Donjont]] börtönként is használták, ahova [[XIV. Lajos]] az ellenségeit küldte, többek között a titokzatos "Vasálarcost".
 
Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Vikor Amadé, azonban a Napkirály távozása előtt felrobbanotta a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel megszerezte a XIV. Benedektől Pinerolo püspöki székhellyé történő kinevezését. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan ötezerről héterezze emelkedett. 1801-ben Piemontot Franciaországhoz csatolták, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-igfennhatóságuk alá tartozott, amikor is Napóleon és birodalma bukásával Piemont visszatért I. Viktor Emánuel fennhatósága alá.
 
A Risorgimentoval gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriaval és a régió többi részével.
Pinerolo fu riconquistata da Vittorio Amedeo II di Savoia nel 1696, ma prima di andarsene il Re Sole fece saltare la cittadella e il castello. Carlo Emanuele III ottenne da Benedetto XIV la nomina di Pinerolo a sede vescovile. Il commercio riprese quota, la popolazione passò da 5 mila a 7 mila abitanti e tornarono a fiorire gli ordini religiosi.
Nel 1801 il Piemonte fu annesso alla Francia e Pinerolo fu per l'ultima volta occupata da parte dei Francesi, fino al 1814 con la caduta di Napoleone e del suo impero ed il ritorno del Piemonte a Vittorio Emanuele I.
 
1819-ben már 12.000, 1890-ben pedig már 18.000 lakosa volt.
Nel 1821 ebbe inizio da Pinerolo il movimento insurrezionale capeggiato da Santorre di Santarosa e Guglielmo Moffa di Lisio, che preludeva al Risorgimento italiano.
Iniziò un periodo di sviluppo economico ed edilizio: ponti, strade, ferrovie (la linea Torino-Pinerolo è inaugurata nel 1854) che facilitano i commerci con la Liguria e con il resto della regione.
Nel 1848 fu fondata a Pinerolo la prima società di mutuo soccorso d'Italia, la "Società generale degli operai" creata per «l'unione, la fratellanza, il mutuo soccorso e la scambievole istruzione». Nel 1849 fu trasferita in città (proveniente da Venaria) la Scuola d'Applicazione di Cavalleria (soppressa nel 1945), ora sede, tra l'altro, del Museo nazionale dell'arma di cavalleria e del Museo di Arte Preistorica.
Dalle valli laterali affluì in città nuova popolazione: gli abitanti passarono da 12.000 nel 1819 a 18.000 nel 1890.
 
Aktívan résztvett az olasz ellenállásban.
Partecipò attivamente alla Resistenza italiana.
 
A II. világháború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város turizmus felé nyitott.
Il dopoguerra vide un'ulteriore industrializzazione, con la nascita di nuovi stabilimenti. Negli ultimi anni, però, anche per compensare le difficoltà del settore industriale, la città ha puntato maggiormente sul turismo, avendo avuto un glorioso passato come capitale del principato del Piemonte dal 1295 al 1418. L'8 settembre 1974 a Pinerolo vengono arrestati i fondatori delle Brigate Rosse, Renato Curcio ed Alberto Franceschini.
 
197. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit: Renato Curciot és Alberto Franceschinit.
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pinerolo”