„Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)” változatai közötti eltérés

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szegek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a [[Fa (anyag)|fa]]. A boronaházas építésű házak a [[19. század]]ban váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott un. kódisállásos házak. A legszebbek :[[Szalafő]]n és [[Pankasz]]on láthatók.

 

 

A két tüzelővel (a [[cserépkályha|cserépkályhás]] szobával és a tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] ellátott lakóházak) a módosabb, vagyonosabb családoknál már a [[17. század]] végén létrejöttek. A '''füstőskonyhás-szobás''' háztípus a [[19. század]] közepére teljesen kiszorította a füstösházat. Ezeket a házakat a [[19. század]] első évtizedeiben kezdték átépíteni az un. mászókéményes tüzelőberendezés alkalmazásával. A füstösházak és füstöskonyhás lakóépületek [[kémény]] nélküliek. A szoba nélküli házakban a kemence a kamra felőli sarokban állt, a füstöskonyhában, viszont a szoba felőli sarokban, hogy a tüzelőpadkáról fűthessék a szobai kályhát is. A szabadkémény alkalmazása az Őrséget alig érintette. Az Őrségben a füstöskonyhát konyhai mászókéményes tüzelőberendelés váltotta fel, amely a konyha szoba felőli sarkában háromszög formájú alapon, majdnem a mennyezetig felfalazva, magában egyesítette a kemencét,a falba rakott sparheltet sütővel, a [[katlan]]t, a hús[[füstölő]]t és mellette helyezkedett el a szobai cserépkályha tüzelőnyílásának ajtaja is.