„Nikolaus Joseph von Jacquin” változatai közötti eltérés

Antwerpeni gimnáziumi képzés után Leidenben, [[Párizs]]ban, majd 1752-től kezdve [[Bécs]]ben folytatott egyetemi tanulmányokat [[filozófia]]i, [[Orvostudomány|orvosi]], [[kémia]]i és [[botanika]]i témakörökben. 1752 és 1755 között orvosként működött Bécsben, emellett elkészítette a [[schönbrunn]]i palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új [[Carl von Linné|Linné]]-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a botanikus kertet, amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a [[selmecbánya]]i Bergschulét, a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki 1763. június 13-án a [[Ásványtan|mineralógia]] valamint a [[kémia]] professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti [[kohászat]]tani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, 1764. szeptember 1-jén. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte Jacquin számára).

1765-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850). Gyermekei [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (''Als Luise'' K. 520, ''Das Traumbild'' K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Fraziskának. Mozart ezen felül is számos és fontostöbb művet ajánlott a Jacquin családnak, például a ''Kegelstatt trió''t, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jaquinéknál, a zongoránál Franziskával.

1769 és 1797 között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már [[Európa]]-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a [[szentpétervár]]i, az [[uppsala]]i és a [[stockholm]]i akadémia, a párizsi és a baseli[[bázel]]i orvostársaság. 1774-ben lovaggá ütötték, 1806-ban pedig bárói címet kapott.