„Pattantyús-Ábrahám Imre” változatai közötti eltérés

1951-ben felkérték a Nehézipari Műszaki Egyetemen létesítendő Általános géptani Tanszék vezetésére, egyúttal újra kinevezték egyetemi tanárnak. Az új tanszék létrehozása komoly elfoglaltságot jelentett számára, de a tanszékvezetői teendők mellett a következő időszakban egy sor tantárgyat adott elő: a gépészmérnök hallgatóknak a „Hőerőgépek''Hőerőgépek üzemtaná”tüzemtaná''t, a kohómérnök hallgatóknak 1952-től haláláig a „Kalorikus''Kalorikus gépek üzemtaná”tüzemtaná''t, a „Kohászati''Kohászati elektrotechnikát”elektrotechniká''t és a „Kohászati''Kohászati szállítóberendezéseket”szállítóberendezések''et. Hallgatói, kollégái szerették, tisztelték.<!--Bizonyíték erre az is, hogy a hallgatók által évente kiadott tréfás „Húzótüske” című kiadványnak „Patyi bácsi” állandó szereplője volt. --> Rengeteg időt töltött a hallgatóság között, rendszeresen megjelent a tanulókörökben,<ref>A tanulókör a tanulócsoport akkori elnevezése volt, és így nevezték a tanulókör számára biztosított saját termet is.</ref> csakhogy minden lehetséges módon támogathassa a hallgatókat ismereteik elsajátításában, vagy hogy beszélgessen velük bármilyen más témáról. 1952 és 1955 között a Kohó- és Bányamérnöki Kar<ref>A sopronból való átköltözés évei alatt még közös vezetésű Kohó- és Bányamérnöki Kar működött.</ref> volt a dékánja. 1952-ben – addigi tudományos munkájának elismeréseként – a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot adományozta számára. 1953-ban és 1954-ben [[Munka Érdemrend]] kitüntetésben részesült. 1955-ben jelentek meg egyetemi jegyzetei „Kohászati''Kohászati szállítóberendezések”szállítóberendezések'' és „Kohászati''Kohászati elektrotechnika”elektrotechnika'' címmel.