„Grundfos Tatabánya KC” változatai közötti eltérés

a
Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Újpest –> Újpest FC)
a (Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés)
Ebben az évben szabad téren és teremben folytak a bajnoki mérkőzések: [[Tatabánya|Tatabányán]] mindig "telt ház" előtt. Húsvétkor [[Budapest]]en, a Körcsarnokban magabiztosan győzött a TBSC a Kovács Péter által vezérelt [[Budapest Honvéd]] ellen. Izgalmasan alakult egész évben a versengés, a bajnoki cím sorsa az utolsó előtti fordulóban, [[Debrecen]]ben dőlt el. Egy pont volt a "Bányász" előnye, a hazaiak Vargával, Süvöltőssel, Sárközivel kiállva biztosak voltak abban, hogy a tizenkétezer vérmes szurkoló előtt ezt behozzák és nagy ünneplést rendezhetnek. [[Magyarország]]on [[kézilabda]]-mérkőzésen ennyi szurkoló sem azelőtt, sem azóta nem volt.
A mérkőzés előtt fél órával a szabadtéri stadionnál félre kellett rakni az útból az ott parkoló autókat, hogy az öltözőbe jussanak. A feszült hangulatú mérkőzésen a nyugodtabban és jobban játszó '''tatabányai fiúk''' végig irányítottak, a kapuban Bartalos és Szabó egymást múlta felül. Repültek a szotyolás zacskók a pályára. A [[Debrecen]] csak egy időn túli szabaddobásból egyenlített, a döntetlen azonban a '''[[Tatabánya]] újabb bajnoki címét jelentette'''. Megjegyezzük: a debreceni játékosok nagyon sportszerűek voltak, mert az előre behűtött pezsgőből egy-két rekesszel átvittek a TBSC öltözőjébe. [[Kézilabda]]berkekben hosszú ideig beszédtéma volt a tatabányaiak tizenkétezer néző előtt aratott győzelme. A bajnokcsapat tagjai: '''Bartalos Béla, Szabó László (kapusok), Kaló Sándor, Bognár József, Básti Gyula, Katona László, Mészáros Lajos, Gubányi Ernő, Flasch Jenő, Pál Árpád, Pánovics Lajos, Kontra Zsolt, Bábos László, Hernicz József. Edző: Albrecht Miklós. Szakosztályelnök: Schalkhammer Antal, szakosztályvezető: Antalóczy Alfréd'''. Ez a csapat nyerte a [[Magyar Kupa|Magyar Népköztársasági Kupát]] is. A [[Dánia|Dániában]] rendezett férfi világbajnokságon Bartalos, Gubányi és Kontra szerepeltek. A magyar válogatott nyolcadik lett.
A '''Bányász''' a [[KEK]]-ben sikeresen vette az akadályokat, és márciusra eljutott a legjobb négy közé. A döntőben az [[NSZK]] világbajnokságot nyert csapatának gerincét adó [[Gummerscbach]] volt az ellenfél. [[Március 23.|Március 23]]-án]] este [[Dortmund]]ban újból tizenkétezer néző előtt léphetett pályára a TBSC. Az első félidőben nem szeppentek meg, kitűnő játékkal 7:6-ra vezettek. A második játékrészben Kontra megsérült, és végül 18:10-re győzött az [[NSZK]] kupagyőztese. Óriási volt az érdeklődés a [[március 30]].|március 30-ai]] visszavágó iránt. A [[Gummersbach]] utazási iroda 2000 db jegyet igényelt. (Kapott 200-at.) Ez volt az a mérkőzés, amelynek az eseményei és eredménye (21:21) éveken át foglalkoztatta a szurkolókat. A mérkőzés 22. percében Pánovics Lajos egy ártatlannak induló támadás befejezésénél összeütközött a német válogatott Joachim Deckarmmal, aki életveszélyesen megsérült. Az életét megmentették, de sérülése maradandó nyomot hagyott. (Pánovics Lajos a sérülés után tíz évvel találkozott Deckarmmal, amikor a volt világklasszis kézilabdázó is elismerte, hogy a sérülés véletlen volt. A húszéves évforduló alkalmából Deckarm kéthetes gyógykezelésen vett részt [[Komárom (Magyarország)|Komárom]]ban, és a BDSZ segítségével [[Hévíz]]en.)
 
== A Klub fénykora 2 ==
Az új év ([[1986]]) felemásra sikeredett. A svájci világbajnokságon a magyarok döntőt játszottak a jugoszlávokkal; kikaptak, így ezüstérmesek lettek, de ez is nagy siker volt. A csapatban dr. '''Hoffmann László, Bíró Imre, Kontra Zsolt, Marosi László és Debre Viktor''' szerepelt. A bajnokságban viszont a "Bányász" a nyolcadik helyen kötött ki. Igaz, a vb után Kontra Zsolt [[Ausztria|Ausztriába]] igazolt, korábban Gubányi Ernő egy évig a német [[Bundesliga|Bundesligában]] játszott, Bábos László pedig befejezte az aktív kézilabdázást. Az Európa Kupában a svájci [[Bázel]] csapatán azonban túljutott az együttes. Az [[1987]]-es bajnoki rajt előtt dr. Hoffmann László [[Spanyolország]]ba távozott, a [[Németország]]ból visszatért Gubányi Ernő itthon Ajtony edző segítője lett. Ez az év jobban sikerült, mert 33 pontot gyűjtött a csapat, és negyedik lett. Pál Árpád [[Olaszország]]ból visszatért, még egy évig játszott. És jöttek a jól dolgozó ifjúsági csapatból a fiatalok: Csillag Péter, Nagy Péter, Bunghardt Csaba, Fülöp Péter, Csontos Ferenc, Kerekes Károly. Marosi László ebben az évben 268 góllal negyedszer lett gólkirály.
Ajtony Ákostól Szabó László vette át az első csapat irányítását. Miután az [[NB I]]-ben a mérkőzéseket csak teremben lehetett játszani, [[1988]]-ban áttértek az őszi-tavaszi rendszerre; ezzel igazodtak az [[Európa]] Kupához. Ebben az évben rájátszás is volt, hogy az [[1989]]/90-es bajnokság ősszel kezdődhessen. A TBSC harminc ponttal az ötödik lett. A kitűnő tatabányai játékosok iránt egyre jobban érdeklődtek külföldön. Előbb Debre, majd Bíró szegődött [[Spanyolország]]ba. Tatabányára került viszont az [[FTC]]-ből Hemela Zsolt kapus, az [[Újpest FC|Újpestből]] Csizmadia István. Járdi Imre és Kiss István az ifjúsági csapatból került fel. Két meghívásnak is sikeresen tett eleget a TBSC [[Spanyolország]]ban. A szöuli olimpián (amelyen a magyar válogatott a negyedik lett) szerepelt dr. '''Hoffmann László, Bíró Imre, Marosi László és Sibalin Jakab'''. A személyi változások nem tettek jót, az [[1989]]/90. évi bajnokságban csupán a hetedik helyet szerezte meg a Bányász. Az [[1990]] tavaszán rendezett [[csehszlovákia]]i világbajnokságon (a magyar válogatott a hatodik helyezést érte el) ott volt '''dr. Hoffmann, Bíró, Marosi, Sibalin, Borsos'''. Flasch Jenő ekkor már mint gyúró segítette a válogatottat. Ebben az évben Sibalin Jakab lett az év kézilabdázója. [[1989]] őszén az [[IHF]] Kupában újból a [[Prága|Dukla Prága]] csapatával játszott a TBSC. [[Tatabánya|Tatabányán]] jó játékkal győzött (Marosi 14 gólt lőtt), de a visszavágón vereséget szenvedve kiesett. Már [[1990]]-ben éreztette hatását a Tatabányai Szénbányák visszafejlesztésének, illetve megszűnésének ténye: a kézilabdázók is átkerültek a vállalat létszámából a '''Bányász SC''' állományába, a fizetések és egyéb juttatások egyre jobban beszűkültek. Marosi László, a TBSC hatszoros gólkirálya a [[Németország|német]] [[Bundesliga|Bundesligás]] csapathoz, a [[TVB Lemgóhoz]] igazolt, és annak egyik meghatározó játékosává vált. Az [[1990]]/91. évi bajnokság volt a "Bányász" kézilabdázóinak utolsó sikeres éve. Németh Sándor edzőnek még olyan klasszis játékosok álltak rendelkezésére, mint Sibalin, dr. Borsos, Cseh Zs., Nagy A., Kanyó, Masica, Bényei, Kiss I. és az ifjúsági csapatból feltörekvők. A csapat végig az élmezőnyben foglalt helyet, és csupán egy gólon múlott, hogy lemaradt a dobogóról. A "Bányász" még sikeresen vett részt Lemgóban egy nemzetközi tornán…
[[1992]]. [[március 9.|március 9]]-én]] '''megszűnt a Tatabányai Bányász SC''', jogutódja a Tatabányai SC lett. Az [[Egyesült Arab Emírségek]]ból hazatért Simó Lajos lett az edző, a csapat személyi összetétele is óriási változáson ment át. Kilenc meghatározó játékos, köztük dr. Borsos, Sibalin, Kanyó, Cseh, Kiss, Hemela, Bényei a kilátástalan jövő miatt külföldre, illetve más [[NB I]]-es csapathoz igazolt. A megmaradtak (többségében fiatalok) mellé igazoltak ugyan újakat, de így sem tudták megőrizni helyüket a legmagasabb osztályban. Az [[1969-től]] tartó sikeres [[NB I]]-es szereplésnek mondott fájó búcsút, a [[tatabánya]]i szurkolók legnagyobb fájdalmára.
A TSC elnöksége egy évet adott hasonló feltételek mellett a csapatnak, hogy visszakerüljön az [[NB I]]-be. A '''tatabányai fiúk''' éltek a lehetőséggel, az [[1992]]/93-as [[NB I]]. B-s bajnokságot veretlenül nyerték csoportjukban, és újból az élvonalban voltak. A visszakerült csapatnál a saját nevelésűek (Nagy P., Csillag, Fülöp, Krancz, Bodnár, Tóth) mellett új neveket kellett megtanulniuk a szurkolóknak (Gerhardt, Kovácsovics, Konrád, Róka, Fürdős, Keresztes, Lepsényi, Csutura, Dvuracsenszkij). Egy évre visszatért Sibalin Jakab is. Az [[1993]]/[[1994]]-es évben kitűnőnek mondható eredménnyel 8. lett a TSC az [[NB I]]-ben, az [[1994]]/[[1995]]-ös bajnokságban 12., az [[1995/1996]]-os idényben a 11. helyen zárt.
 
116 360

szerkesztés