„De Gerando Ágost” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés
1. sor:
[[Fájl:De Gerando Ágost.jpg|bélyegkép|De Gerandót ábrázoló érem; illusztráció a Vasárnapi Ujság 1872. január 7-iei számában megjelent életrajzhoz]]
'''De Gerando Ágost,''' eredetileg '''Auguste de Gérando''' ([[Lyon]], [[1819]]. [[április 4.]] – [[Drezda]], [[1849]]. [[december 8.]]) francia esszéíró, földbirtokos, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] külső tagja. Felesége, gróf Teleki Emma hatására kezdett foglalkozni a magyar történelemmel, illetve politikai viszonyokkal, és az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] során igyekezett a diplomácia és publicisztika eszközével szolgálni a magyar ügyet. Lánya, [[De Gerando Antonina]], a kolozsvári felsőbb leányiskola első igazgatója, műfordításaival járult hozzá a francia és a magyar kultúra közeledéséhez.
 
13. sor:
Mivel 1842 novemberében meghalt De Gerando báró, majd 1843 tavaszán Auguste édesanyja is, feleségével együtt Franciaországba utaztak a családi ügyek intézésére. Két évig maradtak itt, közben 1844. február 13-án megszületett első gyermekük, [[De Gerando Antonina|Antonina]]. Párizsi tartózkodásuk alatt baráti kapcsolatba kerültek [[Jules Michelet]] történésszel, akinek az előadásaira is eljártak a Collège de France-ba, és akinek szemlélete jelentős hatással volt De Gerando politikai gondolkodására. Baráti körükhöz tartozott még [[Alfred Dumesnil]] művészettörténész (Michelet veje), [[Edgar Quinet]] történész, [[Adam Mickiewicz]] költő, Léon Faucher politikus és François Génin, filológus, a ''National'' szerkesztője. De Gerando ebben az időszakban fejezte be két, Magyarországon elkezdett művét: ''Essai historique sur l’origine des Hongrois'', amely 1844 elején jelent meg, illetve a kétkötetes ''La Transsylvanie et ses habitants'', amelyet 1845-ben adtak ki. Ez utóbbiból a ''La Révue Indépéndante'' is közölt egy fejezetet, ''Les Valaques en Transsylvanie'' címmel.<ref>Rubin 1982: 33–45.</ref>
 
A család 1845. március 16-án érkezett vissza Pestre. A következő három évben, leszámítva egy tartósabb kővárhosszúfalvi tartózkodást 1846-ban, itt laktak és innen tettek utazásokat Magyarország különböző részeire. 1846. december 10-én Pesten született második gyermekük, Émeric Auguste, akit a családban Attilának neveztek. Ez év december 18-án a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudós Társaság]] külső taggá választotta de Gerandót, nem annyira tudományos munkássága miatt, hanem Magyarországot népszerűsítő munkáit tekintve, amelyeknek folytatását remélték: „oly külföldi tudósokat vesz fel kebelébe, kik magyar tárgyakkal már eddig is foglalkoztak, s kikről méltán feltehetni, hogy a magy. Academia tagsága által magokat megtisztelteknek érezvén, a kezdett pályán még nagyobb buzgalmat fognak kifejteni.”<ref>A Magyar Tudós Társaság történetírási szakosztályának 1846. december 15-iei ülésének jegyzőkönyve; idézi Rubin 1982: 73.</ref> A Magyarországon töltött idő alatt jelen voltak több politikai eseményen, látogatták az arisztokrata szalonokat, de kapcsolatban álltak kevésbé előkelő személyekkel is, így például [[Karacs Teréz]]zel, [[Leövey Klára|Leövey Klárával]], [[Vasvári Pál]]lal, [[Lukács Móric]]cal és [[Toldy Ferenc]]cel. A francia lapoknak küldött tudósításai mellett három könyvön is dolgozott egyidejűleg: ''L'Esprit public en Hongrie depuis la révolution française, La Hongrie pittoresque'' és ''La Hongrie.'' Két utóbbi művét nem adták ki, de a ''La Hongrie''-ből néhány fejezet megjelent 1849-ben a ''National'' című lapban.<ref>Szinnyei 1893; Rubin 1982: 71–83; Adriaenssen 1993: 969.</ref>
 
Az [[1848. februári forradalom]] hírére De Gerando Párizsba utazott, de előtte Pesten tájékozódott a magyarországi eseményekről. Az volt a szándéka, hogy a magyar forradalomnak külföldi támogatást szerezzen: „Most, hogy Magyarországnak az országban székelő, felelős kormánya van, most, hogy különvált Ausztriától, kapcsolatot fog létesíteni külföldi országokkal. Anglia hamarosan konzult küld. Franciaországnak is küldenie kell egyet, és én szeretnék Párizsban lenni, hogy megismertessem az országot azzal, aki utasítást ad képviselőnknek.”<ref>De Gerando levele Dumesnilnek; idézi Rubin 1982: 104.</ref> 1848. május végén érkezett Párizsba, ahol egyrészt a ''National'' belső munkatársaként magyar vonatkozású cikkeket írt, másrészt igyekezett kapcsolatba kerülni a francia diplomácia vezetőivel.<ref>Rubin 1982: 102–112.</ref>
56. sor:
 
== Felhasznált források ==
* {{CitLib|tit=Régi és új peregrináció : magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon |subtit=a III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, Szeged, 1991. augusztus 12-1612–16., elhangzott előadások |ass=Szerk. Békési Imre et al.|loc=Szeged |loc2=Budapest |red=Scriptum |red2=Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság |ann=1993 |isbn=963 8335 00 9 |url=http://mek.niif.hu/06300/06387/pdf/peregrinacio2_3resz.pdf |capaut=Christine Adriaenssen |cap=Egy francia szemtanú az 1840 —1849-es évek eseményeiről: A liberális magyar nemesség ideológiájának visszhangja az Erdélybe települt Auguste de Gérando írásaiban |pag=967–972 }}
* {{CitLib | aut=Rubin Péter | tit=Francia barátunk, Auguste de Gerando (1819–1849) | loc=Budapest | red=Akadémiai |ann=1982 |ser=Irodalomtörténeti Füzetek |sernr=105 |isbn=963 05 2764 2}}
* {{CitLib|tit=A magyar sajtó története. II/1. kötet. 1848–1867 |ass=Főszerk. Szabolcsi Miklós |loc=Budapest |red=Akadémiai |ann=1979-1985 |isbn=963 05 1772 8 |url=http://mek.niif.hu/04700/04727/html/303.html}}